¹És midőn bemégy azon földre, melyet a te Urad Istened bírnod ád, és elfoglalod azt, és benne lakol,

²vedd minden termésed zsengéjét, és tedd azt kosárba, és menj azon helyre, melyet a te Urad Istened választ, hogy ott hivassék segítségűl az ő neve;

³és menj a paphoz, ki azon napokban leszen, és mondd neki: Vallást teszek ma a te Urad Istened előtt, hogy bejutottam a földre, melyért megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja azt.

⁴És a pap elvévén kezedből a kosarat, tegye Urad Istened oltára elé;

⁵és mondd a te Urad Istened előtt: A szírus kergette volt atyámat, ki lement Egyiptomba, és ott igen kevesed magával tartózkodott; és igen nagy s erős és végtelen sokaságu nemzetté növekedett vala.

⁶És sanyargattak minket az egyiptomiak, és üldöztek, igen nehéz terheket rakva ránk;

⁷és kiáltottunk atyáink Urához Istenéhez, ki meghallgatott minket, és megtekintette lealáztatásunkat és fáradságunkat és szorongatásunkat;

⁸és kihozott minket Egyiptomból erős kézzel és kinyujtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal;

⁹és behozott e helyre, és nekünk adta a tejjel és mézzel folyó földet.

¹⁰És azért mutatom be most azon föld terméseinek zsengéit, melyet az Úr adott nekem. És hagyd azokat a te Urad Istened színe előtt, és imádjad Uradat Istenedet.

¹¹És vendégeskedjél mindazon jókkal, melyeket Urad Istened ád neked és házadnak, te és a levita és jövevény, ki veled vagyon.

¹²Mikor teljesen lerovod minden termésed tizedét, a tizedek harmadik esztendejében adj a levitáknak és a jövevénynek, az árvának, és özvegynek, hogy egyenek kapuidban és jól lakjanak;

¹³és mondd a te Urad Istened szine előtt: Házamból elhoztam a mi megszenteltetett, s a levitáknak és jövevénynek, az árvának és özvegynek adtam azt, a mint parancsoltad nekem; nem hágtam át rendeléseidet, el sem feledkeztem parancsodról.

¹⁴Nem ettem azokból gyászolásomban, el sem választottam azokból valamely tisztátalanságban, és semmit el nem költöttem azokból temetésre. Engedelmeskedtem az én Uram Istenem szavának, és megcselekedtem mindent, a mint parancsoltad nekem.

¹⁵Tekints le a te szent helyedről, és a mennyek magas lakhelyéből, és áldd meg népedet, Izraelt és a földet, melyet nekünk adtál, a mint megesküdtél atyáinknak, – a tejjel és mézzel folyó földet.

¹⁶Ma parancsolta meg neked a te Urad Istened, hogy cselekedd meg e parancsokat, és itéleteket, és tartsd meg és vidd véghez teljes szivedből és teljes lelkedből.

¹⁷Az Urat választottad ma, hogy Istened legyen, és hogy az ő utain járj, és tartsd meg szertartásait, rendeléseit és itéleteit, és engedelmeskedjél parancsának.

¹⁸Az Úr is ma választott téged, hogy neki saját népe légy, a mint szólott neked, és megtartsd minden parancsait;

¹⁹és téged följebb emeljen minden nemzeteknél, melyeket az ő dicséretére és nevére és dicsőségére teremtett vala; hogy szent népe légy a te Urad- Istenednek, a mint mondotta vala.