¹A hetedik esztendőben adj engedményt,

²mely ily renddel tartassék: Az, kinek valamivel adós jóakarója vagy felebarátja és atyafia, meg nem veheti rajta, mert ez az Úr engedményének esztendeje.

³Az idegentől és jövevénytől követelheted, polgártásadtól és rokonodtól nem követelheted;

⁴hogy szükölködő és koldus teljességgel ne legyen köztetek, mert megáld téged a te Urad Istened a földön, melyet ád neked birtokúl,

⁵de csak úgy, ha hallgatsz a te Urad Istened szavára, és megtartod mind, a miket rendelt, és a miket én ma parancsolok neked, megáld téged, a mint igérte.

⁶Sok népnek adsz kölcsön, és te senkitől sem veszesz kölcsönt. Sok nemzeten fogsz uralkodni, és rajtad senki sem uralkodik.

⁷Ha valaki szegénységre jut atyádfiai közől, kik városod kapuin belűl laknak, azon földön melyet Urad Istened ád neked: meg ne keményítsd szívedet, meg se vond kezedet,

⁸hanem nyisd meg azt a szegénynek, és adj kölcsön, a miben szűkölködni látod.

⁹Vigyázz, nehogy azon istentelen gondolat támadjon benned, és mondjad szivedben: Elközelget a hetedik esztendő, az engedmény éve; és elfordítsd szemeidet szegény atyádfiától, nem akarván neki kölcsön adni, a mit kiván; nehogy ellened az Úrhoz kiáltson, és az bűnödre legyen;

¹⁰hanem adj neki, és semmit ne cselekedjél csalárdúl az ő szükségeinek megkönnyítésében; hogy megáldjon téged Urad Istened minden időben és mindenekben, a mikre kezedet nyujtod.

¹¹A szegények el nem fogynak lakóföldedről; azért parancsolom neked, hogy nyisd föl kezedet szükölködő atyádfiának és a szegénynek, ki veled lakik a földön.

¹²Mikor neked eladatik atyádfia, a zsidó férfiú vagy asszony, és hat esztendeig szolgál neked, a hetedik esztendőben bocsásd őt szabadon;

¹³és mikor őt szabadsággal megajándékozod, ne bocsásd el üresen,

¹⁴hanem adj neki útravalót nyájaidból és szerűdből és sajtódból, mikkel a te Urad Istened megáld tégedet.

¹⁵Emlékezzél meg, hogy te is szolgáltál Egyiptom földén, és megszabadított téged a te Urad Istened, és azért parancsolom ezt most neked.

¹⁶Ha pedig mondja: Nem akarok elmenni, mivelhogy szeret téged, és házadat, és jól érzi magát nálad:

¹⁷végy egy árrat, és fúrd át fülét házad ajtajában, és szolgáljon neked örökké. A szolgálóval is hasonlóképen cselekedjél.

¹⁸Ne forditsd el rólok szemeidet, mikor szabadon bocsátod őket; mert béres dija szerint hat esztendeig szolgált neked; hogy megáldjon téged a te Urad Istened minden dolgaidban, melyeket cselekszel.

¹⁹Az első fajzatok közől, melyeket a csordában ellenek, és juhaid közől, a hímeket mind a te Urad- Istenednek szenteld. Ne dolgozzál tehened első fajzatán, és ne nyird meg a juhok első fajzatait.

²⁰A te Urad Istened színe előtt edd meg azokat esztendőnkint azon helyen, melyet az Úr választ, te és háznéped.

²¹Ha pedig hibája van, vagy sánta, vagy vak, vagy valamely részében rút, vagy béna, ne áldoztassék a te Urad- Istenednek,

²²hanam városod kapuin belül edd meg azt; mind a tiszta, mind a tisztátalan egyaránt egyék azokat, mint a vadkecskét és a szarvast.

²³Csak azt tartsd meg, hogy azok vérét ne egyed, hanem a földre öntsd, mint a vizet.