¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor a férfiú vagy asszony fogadást tesznek, hogy megszenteltessenek, és magokat az Úrnak akarják szentelni,

³bortól és mindentől, a mi részegíthet, tartóztassák meg magokat. Borból és akármi nemű más italból való eczetet, és a mi csak szőlőből kinyomatik, ne igyanak; sőt nyers és aszúszőlőt se egyenek

⁴mindazon napokon, melyeken fogadásból az Úrnak szenteltetnek; a mi csak szőlőből lehet, az aszúszőlőtől a szőlőmagig, meg ne egyék.

⁵Elkülönzésének egész idején át borotva ne menjen fejére, mignem betelik a nap, melyen az Úrnak szenteltetik. Szent legyen ő, és hagyja nőni feje haját.

⁶Megszenteltetésének egész idején át halotthoz ne menjen,

⁷még atyja és anyja, fi- és nőtestvére temetésével se fertőztessék meg, mert Istenének szentelése van fején.

⁸Elkülönzésének minden napjain át szentelt legyen az Úrnak.

⁹Ha pedig hirtelen meghal valaki előtte, megfertőztetik az ő szentelt feje, melyet borotváljon meg mindjárt megtisztúlása napján, és ismét a hetediken.

¹⁰A nyolczadik napon pedig mutasson be két gerliczét vagy két galambfiat a papnak a szövetség bizonyságának bejárásánál;

¹¹és a pap áldozza egyiket a bűnért, másikat égőáldozatúl, és könyörögjön érette, mert vétkezett a halott miatt; és szentelje meg annak fejét az napon,

¹²és szentelje az Úrnak elkülönzése napjait, áldozván egy esztendős bárányt a bűnért, de úgy, hogy az előbbi napok érvénytelenek legyenek, mert megfertőztetett az ő szenteltetése.

¹³Ez a szentelés törvénye. Mikor a napok, melyeket fogadásból eltökélett volt, eltelnek, a pap vigye őt a szövetség hajlékának ajtajához,

¹⁴és az ő áldozatát mutassa be az Úrnak, hibanélküli esztendős bárányt az Úrnak égőáldozatúl, és hibanélküli esztendős juhot a bűnért, és hibanélküli kost békeáldozatúl;

¹⁵egy kosár kovásztalan kenyeret is, melyek olajjal legyenek meghintve, és olajjal megkent, kovásztalan pogácsákat, és mindeniknek italáldozatát.

¹⁶Ezeket a pap mutassa be az Úr előtt, és áldozza föl mind a bűnért, mind égőáldozatúl.

¹⁷A kost pedig áldozza békeáldozatúl az Úrnak, bemutatván azzal együtt egy kosár kovásztalan kenyeret és az italáldozatokat, melyek szokás szerint kellenek.

¹⁸Akkor a szövetség hajlékának ajtaja előtt borotváltassék le a nazareus szenteltetésének haja; és vegye annak haját, és tegye a tűzre, mely a békeáldozat alá tétetett.

¹⁹És a kos megfőtt lapoczkáját, és egy kovásztalan kalácsot a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát adjon a nazareus kezébe, miután feje megborotváltatott;

²⁰és ismét visszavévén tőle, emelje föl az Úr színe előtt; és a megszenteltek a papéi legyenek, mint a szegy, mely elkülönöztetni parancsoltatott, és a czomb. Azután ihatik bort a nazareus.

²¹Ez a nazareus törvénye, midőn áldozatát az Úrnak igéri szenteltetése idején, azokon kivűl, miket keze talál; a mint szivében fogadta volt, a szerint cselekedjék szenteltetésének tökéletességére.

²²És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²³Szólj Áronnak és fiainak: Igy áldjátok meg Izrael fiait, és mondjátok nekik:

²⁴Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged;

²⁵az Úr mutassa neked orczáját, és könyörűljön rajtad;

²⁶az Úr fordítsa hozzád orczáját, és adjon neked békeséget.

²⁷És híják segítségűl az én nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket.