¹Eljövének pedig Gálaád nemzetségének fejedelmei, ki Makirnak, Manasszes fiának fia volt, József fiainak törzsökéből; és szólának Mózesnek, Izrael fejedelmei előtt, és mondák:

²Neked, urunknak megparancsolá az Úr, hogy a földet sors által oszszd el Izrael fiainak, és hogy Szalfaad atyánkfia leányainak add az ő atyjokat illető örökséget;

³kiket ha más nemzetségbeli emberek vesznek feleségűl, követni fogja őket birtokuk, és más nemzetségre szállván, örökségünk megkisebbűl;

⁴és így, mikor az örvendetes év, vagyis a szabadúlás ötvenedik esztendeje eljő, a sorssal tett osztály összezavartatik, és egynek öröksége másra száll.

⁵Felelé Mózes Izrael fiainak, és az Úr parancsából mondá: Igazán szólott József fiainak nemzetsége;

⁶és ezen törvényt az Úr mondotta Szalfaad leányairól: Menjenek férjhez, a kikhez akarnak, de csak nemzetségökbeli emberekhez,

⁷hogy ne szálljon Izrael fiainak birtoka nemzetségről nemzetségre. Azért minden férfi önnemzetségéből és rokonságából vegyen feleséget;

⁸és minden leány önnemzetségebeli férfiúhoz menjen, hogy az örökség megmaradjon a nemzetségekben,

⁹és a nemzetségek össze ne vegyíttessenek, hanem úgy maradjanak,

¹⁰a mint az Úrtól elválasztattak. És úgy cselekvének Szalfaad leányai, a mint nekik parancsolva volt;

¹¹és férjhez menének Malaa és Tersza, Hegla és Melka és Noa atyjok bátyjának fiaihoz,

¹²Manasszes nemzetségéből, ki József fia volt; és az örökség, mely nekik adatott vala, megmaradt atyjok nemzetségénél és családjánál.

¹³Ezek a parancsok és itéletek, melyeket az Úr Mózes által parancsolt Izrael fiainak Moáb mezőségein, a Jordán mellett, Jerikónak átellenében.