¹És elbeszélé Mózes Izrael fiainak mind, a miket az Úr neki parancsolt vala.

²És szóla Izrael fiai nemzetségeinek fejedelmeihez: Ez azon beszéd, melyet az Úr parancsolt.

³Ha valamely férfiú fogadást teszen az Úrnak, vagy magát esküvéssel kötelezi: meg ne szegje szavát, hanem teljesítse be mind, a mit fogadott.

⁴A nőszemély, ha valamit fogad és magát esküvéssel kötelezi atyja házában és még leánykorban: ha atyja megérti a fogadást, melyet fogadott, és az esküvést, melylyel lelkét kötelezte, és hallgat, köteles legyen a fogadásra,

⁵s a mit fogadott és esküdött, cselekedettel teljesítse.

⁶Ha pedig atyja, mihelyt hallja, ellene mond: fogadásai és esküvései érvénytelenek, és nem lesz köteles a fogadásra, mivel atyja ellene mondott.

⁷Ha férje van, és valamit fogad, és a szó, kijövén egyszer szájából, lelkét esküvéssel kötelezi,

⁸a mely nap férje hallja, és ellene nem mond: köteles legyen a fogadásra, és tartsa meg, a mit igért.

⁹Ha pedig hallván, mindjárt ellene mond, és fölbontja annak fogadásait és szavait, melyekkel lelkét kötelezte: kegyelmes lesz neki az Úr.

¹⁰Az özvegy és megvetett asszony, a mit fogadnak, tartsák meg.

¹¹A feleség, mikor férje házában fogadással kötelezi magát és esküvéssel,

¹²ha férje hallja, és hallgat, sem a fogadásnak ellene nem mond: tartsa meg, a mit fogadott.

¹³Ha pedig mindjárt ellene mond, nem lesz köteles a fogadásra; mert férje ellene mondott, és az Úr kegyelmes lesz neki.

¹⁴Ha fogadást teszen, és esküvéssel kötelezi magát, hogy böjtöléssel, vagy egyéb dolgoktól megtartóztatással sanyargatja meg lelkét: férje akaratán fog állani, hogy megcselekedje, vagy ne cselekedje.

¹⁵Hogyha férje hallván, hallgat, és másodnapra halasztja itéletét: a mit fogadott és igért, tartsa meg, mert akkor, midőn (férje) hallotta, hallgatott.

¹⁶Ha pedig ellene mond, miután megtudta: ő viselje annak vétkét.

¹⁷Ezek a törvények, melyeket az Úr Mózesnek rendelt a férj és feleség, az atya és leány között, ki még leánykorban vagyon, vagy a ki atyja házában lakik.