¹Eljövének pedig Szalfaad leányai, ki Héfer fia volt, ez meg Gálaád fia, ez meg Makirnak, Manasszes fiának fia, ki József fia volt, névszerint: Maala és Noa, Hegla és Melka és Tersza;

²és megállának Mózes és Eleazar pap és a nép fejedelmei előtt, a szövetség hajlékának ajtajánál, és mondák:

³Atyánk meghalt a pusztában, és nem volt a támadásban, mely Kóre alatt az Úr ellen indítatott vala, hanem a maga bűnében halt meg, és nem voltak férfi magzatai. Miért vétetik el az ő neve családja közől, azért, hogy fia nem volt? Adjatok nekünk örökséget atyánk rokonai között.

⁴És ezek ügyét Mózes az Úr itéletére vivé.

⁵Ki mondá neki:

⁶Igaz dolgot kivánnak Szalfaad leányai; adj nekik birtokot atyjok rokonai között, és annak örökségébe szálljanak.

⁷Izrael fiainak pedig ezeket mondd:

⁸Mikor valamely ember fiú nélkül hal meg, leányára szálljon öröksége.

⁹Ha leánya nincs, atyafiai legyenek örökösei;

¹⁰ha atyafiai sincsenek, adjátok az örökséget atyja rokonainak;

¹¹ha pedig atyjának sincsenek rokonai, adassék az örökség, azoknak, kik hozzá legközelebb vannak. És e végzés örök törvényűl legyen Izrael fiainál, mint az Úr Mózesnek parancsolta vala.

¹²És mondá az Úr Mózesnek: Menj föl ez Abarim hegyére, és szemléld meg onnét a földet, melyet Izrael fiainak adok.

¹³És miután azt meglátod, te is népedhez mégy, a mint elment bátyád, Áron;

¹⁴mert megbántottatok engem Szin pusztájában a sokaság ellenmondásakor; és nem akartatok engem megszentelni előtte a vizek fölött. Ezek az ellenmondásnak vizei Kádeszben, Szin pusztájában.

¹⁵Kinek felelé Mózes:

¹⁶Rendeljen a minden test lelkeinek Ura Istene embert, ki e sokaság fölött legyen,

¹⁷ki előttök ki- és bemenjen, és ki- vagy bevezesse őket; hogy ne legyen az Úr népe, mint a pásztortalan juhok.

¹⁸És mondá az Úr neki: Vedd melléd Nun fiát, Józuét, azon férfiút, kiben lélek vagyon, és tedd rá kezedet.

¹⁹És állítsd őt Eleazar pap és az egész sokaság elé;

²⁰és adj neki parancsokat mindenek láttára, és add dicsőséged részét; hogy hallgassa őt Izrael fiainak egész gyülekezete.

²¹Érette, ha valamit kell cselekedni, Eleazar pap kérdjen tanácsot az Úrtól. Az ő szavára menjen ki és be amaz, és Izrael minden fia, vele, és a többi sokaság.

²²Úgy cselekvék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr. És maga mellé vévén Józuét, Eleazar pap és az egész gyülekezet elé állítá őt;

²³és kezeit fejére tévén, mindent eléterjeszte, a mit az Úr parancsolt vala.