¹⁶És elméne a nép Haszerótból, sátorokat vonván Fárán pusztájában.

¹És ott szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²Küldj férfiakat, kik szemléljék meg Kanaán földét, melyet adok Izrael fiainak, minden nemzetségből egyet-egyet a fejedelmek közől.

³Megcselekvé Mózes, mit az Úr parancsolt vala, Fárán pusztájából küldvén főembereket, kiknek nevei ezek:

⁴Rúben nemzetségéből Szamuát, Zekur fiát.

⁵Simeon nemzetségéből Szafatot, Huri fiát.

⁶Júda nemzetségéből Kálebet, Jefóne fiát.

⁷Isszakar nemzetségéből Igalt, József fiát.

⁸Efraim nemzetségéből Ozeet, Nun fiát.

⁹Benjamin nemzetségéből Faltit, Rafu fiát.

¹⁰Zebulon nemzetségéből Geddielt, Szódi fiát.

¹¹József nemzetségéből, Manasszes ágából Gaddit, Szúzi fiát.

¹²Dán nemzetségéből, Ammielt, Gemalli fiát.

¹³Áser nemzetségéből Stúrt, Mihály fiát.

¹⁴Neftali nemzetségéből Nahabit, Vapszi fiát.

¹⁵Gád nemzetségéből Guelt, Maki fiát.

¹⁶Ezek azon férfiak nevei, kiket Mózes küldött a földet kémlelni; és nevezé Ozeet, Nun fiát, Józuének.

¹⁷Elküldé tehát őket Mózes, Kanaán földét megszemlélni, és mondá nekik: Menjetek föl a déli részre; és midőn a hegyekre jutandotok,

¹⁸szemléljétek meg a földet, minémű az, és a népet, mely annak lakója, ha erős-e vagy erőtlen? ha kevés számú-e vagy sok?

¹⁹maga a föld jó-e vagy rosz? a városok minők? kővel kerittettek-e, vagy kerités nélküliek?

²⁰a föld kövér-e vagy sovány? erdős-e vagy fa nélkül van? Erősödjetek meg, és hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből. Oly idő vala pedig, mikor már a koránérő szőlőből ehettek,

²¹És midőn fölmentek, megkémlék a földet, Szin pusztájától kezdve, Rohobig, Emat mentében.

²²És fölmenének délre, és jutának Hebronba, hol Énák fia, Akiman és Sziszai és Tolmai valának; mert Hebron hét esztendővel előbb építtetett Tanisznál, Egyiptom városánál.

²³És elmenvén a szőlőgerezd patakáig lemetszének egy szőlővesszőt gerezdestűl, melyet rúdon vive két férfiú; hozának gránátalmáiból is, fűgéiből is azon helynek,

²⁴mely Nehel-eszkolnak, azaz szőlőgerezd patakának neveztetik vala, azért, hogy szőlőgerezdet vittek onnan Izrael fiai.

²⁵És visszatérvén a föld kémei negyven nap után, körűljárván az egész tartományt,

²⁶jövének Mózeshez és Áronhoz és Izrael fiainak egész közönségéhez Fárán pusztájába, mely Kádeszben vagyon. És szólván nekik és az egész sokaságnak, megmutaták a föld gyümölcseit;

²⁷és beszélének, mondván: Elmentünk a földre, melyre minket küldöttél vala, mely bizony tejjel és mézzel foly, mint e gyümölcsökből megismerhetni;

²⁸de igen erős lakói vannak, és kővel kerített nagy városai. Énák nemzetségét láttuk ott.

²⁹Az amalecíták délre laknak, a heteusok és jebuzeusok és amorreusok a hegységben; a kananeusok pedig a tenger mellett és a Jordán folyása körűl laknak.

³⁰E közben Káleb lecsendesítvén a nép zúgolódását, mely Mózes ellen támad vala, mondá: Menjünk föl, és birjuk a földet, mert megvehetjük azt.

³¹De a többiek, kik vele valának, mondák: Semmiképen sem mehetünk föl a néphez, mert erősebb nálunknál.

³²És a földet, melyet megszemléltek, gyalázák Izrael fiai előtt, mondván: A föld, melyet megkémlettünk, fölemészti lakóit; a nép, melyet láttunk, szálas termetű.

³³Ott láttunk nehány szörnyet is, Énák fiait az óriások neméből, kikhez hasonlítva, olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.