¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: A mely ember fogadást teszen, és Istennek igéri magát, becsű szerint adja meg váltságát.

³Ha férfi, húsz esztendőstől hatvan esztendősig, adjon ötven ezüst siklust a szentély mértéke szerint.

⁴Ha asszony, harminczat.

⁵Öt esztendőstől pedig húszig, a férfi adjon húsz siklust; az asszonynemű tizet.

⁶Az egy hónapostól öt esztendősig, a figyermekért adassék öt siklus, a leányért három.

⁷A hatvan esztendős és azon túli, ha férfi, adjon tizenöt siklust; ha asszony, tízet.

⁸Ha szegény, és a becsűt meg nem adhatja, álljon a pap elé; és a mennyire ez becsüli, és látja, hogy adhat, annyit adjon.

⁹Ha pedig valaki az Úrnak áldozható állatot fogad, szent legyen az,

¹⁰nem lehet fölcserélni, azaz, sem a jobbat hitványért, sem a hitványabbat jóért. Ha fölcseréli, mind a mit fölcserélt, mind a min cserélte, az Úrnak szenteltessék.

¹¹Ha fogadással tisztátalan állatot igér, melyet az Úrnak nem lehet áldozni, vigyék a pap elé,

¹²ki megitélvén, ha jó-e vagy hitvány, határozza meg árát,

¹³melyet ha meg akar adni az, ki oda vitte, adjon a becs-ár fölött még ötödrészt.

¹⁴Ha valaki saját házát igéri, és az Úrnak szenteli, nézze meg azt a pap, ha jó-e vagy rosz? és azon áron, melyet ő meghatározott, adassék el.

¹⁵Ha pedig a fogadásttevő meg akarja azt váltani, adjon ötödrészt a becs-ár fölött, és legyen a ház övé.

¹⁶Hogyha földbirtokát fogadta és szentelte az Úrnak, a vetés mértéke szerint becsültessék meg ára. Ha harmincz köböl árpával vettetik be a föld, ötven siklus ezűstön adassék el.

¹⁷Ha mindjárt az örvendetes esztendő kezdetén igéri a földet, a mennyit érhet, annyira becsültessék.

¹⁸Ha pedig valami idő után, a pap számlálja föl a pénzt az örvendetes évig hátralevő esztendők száma szerint, és vonja le becs-árából.

¹⁹Hogyha a földet meg akarja váltani, a ki igérte, adjon ötödrészt a becsű-pénzhez, és bírja azt.

²⁰Ha pedig nem akarja megváltani, hanem más valakinek eladatik, az, ki igérte, azután nem válthatja meg;

²¹mert mikor az örvendetes esztendő ideje eljövend, az Úrnak szentelt leszen; és mint szentelt föld, papi birtokká válik.

²²Ha a földet vették, és nem az eldődök örökségéből szenteltetett az Úrnak,

²³a pap számlálja föl az esztendök száma szerint az örvendetes évig árát, és a ki azt fogadta, adja az Úrnak.

²⁴De az örvendetes esztendőben szálljon előbbi urára, ki azt eladta, és örökségének részeűl birta vala.

²⁵Minden becslés a szentély siklusával történjék; a siklusban húsz fillér vagyon.

²⁶Az első fajzásokat, melyek az Urat illetik, senki sem szentelheti és fogadhatja föl; akár marha, akár juh legyen, az Úré az.

²⁷Hogyha tisztátalan az állat, váltsa meg a ki oda vitte, becslésed szerint, és árának ötödrészét adja hozzá. Ha nem akarja megváltani, adassék el másnak, a mennyire te becsülöd.

²⁸Minden, a mi az Úrnak szenteltetik, akár ember legyen, akár barom, akár föld, ne adassék el, és ne váltathassék meg. A mi egyszer fölszenteltetett, szentséges legyen az Úrnak.

²⁹És semmi szentelt, mi az embertől föláldoztatik, ne váltassék meg, hanem halállal haljon meg.

³⁰A föld minden tizede akár veteményekből, akár fák gyümölcseiből, az Úré, és neki szenteltetnek.

³¹Ha pedig valaki meg akarja váltani tizedeit, azoknak ötödrészét adja fölül

³²marha- juh- és kecskékből s mindabból melyek a pásztor botja alatt átmennek, minden tizedik az Úrnak szenteltessék.

³³Ne válogassák se a jót se a hitványat, se máson el ne cseréljék. A ki elcseréli, mind a mit cserél, mind a min cseréltetett, az Úrnak szenteltessék, és ne váltassék meg.

³⁴Ezek a parancsok, melyeket parancsolt az Úr Mózes által Izrael fiainak a Sinai hegyen.