¹Szóla még az Úr Mózesnek, mondván:

²Szólj Áronnak és fiainak: hogy tartóztassák meg magokat azoktól, miket Izrael fiai nekem szentelnek, és meg ne fertőztessék a nekem szenteltek nevét, miket ők bemutatnak. Én vagyok az Úr.

³Mondd meg nekik és utódaiknak: A mely ember nemzetségtekből, tisztátalan lévén, azokhoz járúl, a mik megszenteltettek, s miket Izrael fiai az Úrnak bemutattak: elvesz az Úr előtt. Én vagyok az Úr.

⁴Az Áron ivadékából való ember, ha poklos vagy magfolyást szenved, ne egyék azokból, miket nekem szenteltek, míg meg nem gyógyúl. A ki halott miatt megfertőzöttet illet, és a kitől, mint közösűléskor, magva elfoly,

⁵és a ki csúszómászót illet, és akármi tisztátalant, melynek illetése megfertőztet,

⁶tisztátalan legyen estig, és ne egyék azokból, miket megszenteltek; de ha testét megmossa vizzel,

⁷és a nap elnyugszik, akkor megtisztúlván, egyék a szenteltekből, mert az ő eledele.

⁸Elhullott és vadtól megfogott állatot ne egyenek, se azokkal meg ne fertőztessenek. Én vagyok az Úr.

⁹Tartsák meg parancsaimat, hogy bűn alá ne essenek, és meg ne haljanak a szentélyben, midőn azt megfertőztetik. Én vagyok az Úr, ki megszentelem őket.

¹⁰Semmi idegen ne egyék a szenteltekből, a pap zsellére és bérese ne egyék azokból;

¹¹de kit a pap veszen, és a ki házánál született szolga, ezek egyenek azokból.

¹²Ha a pap leánya valakihez a népből megy férjhez, a szenteltekből és az első zsengékből ne egyék.

¹³Ha pedig özvegy vagy megvetett lesz, és magzatok nélkül tér vissza atyja házához, mint leánykorában szokott vala, tápláltassék atyja eledeleivel. Egy idegennek se legyen hatalma abból enni.

¹⁴A ki tudatlanságból eszik a szenteltekből, tegyen ötödrészt ahhoz, mit megevett, és adja a papnak a szentélybe.

¹⁵És meg ne fertőztessék Izrael fiainak szentelteit, miket az Úrnak bemutatnak,

¹⁶nehogy vétkök gonoszságát hordozzák, midőn a szenteltekből esznek. Én vagyok az Úr, ki megszentelem őket.

¹⁷És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

¹⁸Szólj Áronnak és fiainak és Izrael minden fiának, és mondd nekik: Az Izrael házából és a nálatok lakó jövevények közől való ember, ki bemutatja áldozatát, vagy fogadását teljesítvén, vagy szabad akaratából áldozván, mindaz, mit az Úrnak égő áldozatúl visz,

¹⁹hogy általatok bemutattassék, hiba nélküli him legyen a tulkok- és juhok- és kecskékből.

²⁰Ha hibája van, ne áldozzátok föl, kedves sem lenne.

²¹A mely ember békeáldozatot mutat be az Úrnak, akár fogadását teljesítvén, akár szabad akaratából áldozván, mind a tulkok, mind a juhok közől hiba nélkülit mutasson be, hogy kedves legyen; semmi hiba ne legyen abban.

²²Ha vak, ha béna, ha sebhelyes, ha fekélyes, vagy rühes, vagy sömörös leend, ne mutassátok be az Úrnak azokat, se ne égessetek azokból az Úr oltárán.

²³A füle- és farka-vágott tulkot és juhot önkéntvaló áldozatúl bemutathatod; de fogadást azzal nem teljesíthetsz.

²⁴Semminemű állatot, melynek megfakasztott vagy összezúzott, megszakadt vagy kimetszett heréje vagyon, az Úrnak be ne mutassatok, és földeteken ilyet ne cselekedjetek.

²⁵Az idegen kezéből ne mutassatok be kenyereket Isteneteknek, vagy egyebet, a mit adni akarna; mert mindene romlott és hibás; el ne vegyétek azt.

²⁶És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²⁷A marha, juh és kecske miután ellettek, hét napig legyenek anyjok tőgyén; nyolczadnap pedig és azután az Úrnak bemutathatók.

²⁸Se tehén, se juh föl ne áldoztassék egy napon fajzatával.

²⁹Midőn hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, hogy engesztelhető lehessen,

³⁰azon nap egyétek meg azt, ne maradjon semmi reggelig másnapra. Én vagyok az Úr.

³¹Tartsátok meg parancsaimat, és cselekedjétek meg azokat. Én vagyok az Úr.

³²Ne fertőztessétek meg szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között. Én vagyok az Úr, ki megszentellek titeket,

³³és kihoztalak Egyiptom földéről, hogy Istenetek legyek. Én vagyok az Úr.