1És szóla az Úr Mózesnek, Áron két fia halála után, midőn az idegen tüzet bevivén, megölettek;
2és parancsolá neki, mondván: Szólj bátyádnak, Áronnak, hogy ne menjen minden időben a szentélybe, mely a függönyön belűl vagyon a kegyelem-tábla előtt, mely befödi a szekrényt, hogy meg ne haljon, (mert felhőben jelenek meg a felelő-helyen);
3hanem előbb ezeket cselekedje: Áldozzék egy borjút a bűnért és egy kost égőáldozatúl.
4Gyolcs ruhába öltözzék, gyolcs lábravalóval födje be szemérmét, övezze magát körűl gyolcs övvel, gyolcs süveget tegyen fejére; mert ezek szent öltözetek, mindezekbe öltözzék fel, miután magát megmosta.
5És vegyen Izrael fiainak egész sokaságától két bakot a bűnért, és egy kost égőáldozatra.
6És midőn a borjút bemutatja, és imádkozik magáért és házáért,
7a két bakot állítsa az Úr elé a bizonyság hajlékának ajtajához,
8és vessen sorsot mind a kettőre, egyet az Úrért, és mást az elbocsátandó bakért;
9a melyre az Úr sorsa esik, áldozza föl azt a bűnért;
10a melyre pedig az elbocsátandó baké esik, állítsa azt elevenen az Úr elé, hogy könyörögjön fölötte, és bocsássa a pusztába.
11Ezeket rendszerint véghezvivén, vegye a borjút, és könyörögvén magáért és házáért, ölje meg azt;
12és vegye a tömjénzőt, melyet töltsön meg az oltár szenével, és vévén a kezével készített jóillatú füstölő-szerből, a függönyön belűl menjen a szentélybe,
13hogy a tűzre tévén a fűszereket, azok füstje és párája befödje a felelő-helyet, mely a bizonyság fölött vagyon, és meg ne haljon.
14Vegyen a borjú véréből is, és hintsen ujjával hétszer a kegyelem-tábla ellenébe napkelet felé.
15És midőn megöli a bakot a nép bűneért, vigye vérét a függönyön belűl, a mint megparancsoltatott a borjú véréről, hogy hintse a felelő-hely ellenébe,
16és tisztítsa meg a szentélyt Izrael fiainak tisztátalanságaitól és törvényszegéseitől és minden bűnétől. E szertartás szerint cselekedjék a bizonyság hajlékával, mely közöttük állítatott fel, az ő lakóhelyök undokságainak közepette.
17Egy ember se legyen a hajlékban, mikor a főpap a szentélybe megyen, hogy könyörögjön magáért és házáért és Izrael egész közönségeért, míg ki nem jő.
18Mikor pedig kijő az oltárhoz, mely az Úr előtt vagyon, imádkozzék magáért, és vévén a borjú és bak vérét, öntse annak szarvaira köröskörűl,
19és hintvén ujjával hétszer, tisztítsa és szentelje meg azt Izrael fiainak tisztátalanságaitól.
20Miután megtisztítja a szentélyt és hajlékot és az oltárt, akkor mutassa be az eleven bakot;
21és mind a két kezét annak fejére tévén, vallja meg Izrael fiainak minden gonoszságát és minden vétkét és bűnét; melyeket annak fejére átkozván, küldje ki erre rendelt embertől a pusztába.
22És midőn elviszi a bak minden gonoszságaikat a kietlen földre, és elbocsáttatik a pusztában,
23térjen vissza Áron a bizonyság hajlékába, és letévén a ruhákat, melyekbe az előtt felöltözött vala, mikor a szentélybe ment, és ott hagyván,
24mossa meg testét a szent helyen, és öltözzék saját ruháiba. És miután kimenvén, bemutatja a maga és a nép égőáldozatát, könyörögjön mind magáért, mind a népéért;
25és a bűnökért bemutatott kövérséget égesse meg az oltáron.
26Az pedig, ki elereszti az elbocsátott bakot, mossa meg ruháit és testét vízzel, és úgy menjen a táborba.
27A borjút és bakot pedig, melyek a bűnért áldoztattak, és melyek vére a szentélybe vitetett, hogy az engesztelés végbemenjen, vigyék a táboron kivül, és égessék meg tűzzel azoknak mind bőrét, mind húsát és ganéját;
28és a ki azokat megégeti, mossa meg ruháit és testét vízzel, és úgy menjen a táborba.
29És ez legyen nektek örök törvényetek. A hetedik hónapban, a hónak tizedik napján sanyargassátok lelkeiteket, és semmi dolgot ne tegyetek, akár benszülött, akár jövevény legyen, a ki köztetek tartózkodik.
30Ez nap legyen engeszteléstek, és minden bűnötökből megtisztúlástok; tiszták legyetek az Úr előtt;
31mert nyugalom szombata ez; és sanyargassátok lelkeiteket örök szertartás szerint.
32Az a pap engeszteljen pedig, ki fölkenetett, és kinek kezei fölszenteltettek, hogy papságban szolgáljon atyja helyett, és öltözzék gyolcs ruhába és szent öltözetekbe,
33és engesztelje meg a szentélyt és a bizonyság hajlékát és az oltárt, a papokat is és az egész népet.
34És ez nektek örök törvényetek legyen, hogy imádkozzatok Izrael fiaiért, és minden ő bűneikért esztendőben egyszer. Úgy cselekvék tehát, mint az Úr Mózesnek parancsolta vala.