¹És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

²A mely embernek teste bőrén színváltozás, vagy fakadék, vagy valami fénylő, azaz poklosság csapása támadand, vigyék őt Áron főpaphoz, vagy fiai valamelyikéhez.

³Ki mikor meglátja bőrén a poklosságot, hogy a szőr fehér színre változott, és a poklosság színe mélyebb a többi test bőrénél, poklosság csapása az, és itélete szerint különöztessék el.

⁴Ha pedig fénylő fehérség van a bőrön, és nem mélyebb a többi húsnál, és szőre előbbi színű, a pap rekeszsze el őt heted napig;

⁵és nézze meg heted napon; és ha a poklosság tovább nem terjed, és a bőrön nem haladja meg az előbbi határokat, ismét rekeszsze el őt más hét napig.

⁶És heted napon szemlélje meg; ha homályosabb leend a poklosság, és nem terjed tovább a bőrön: nyilvánítsa őt tisztának, mert csak fakadék; és az ember mossa meg ruháit, és tiszta leszen.

⁷De ha a poklosság, miután a pap megnézte és tisztának nyilvánította, ismét tovább terjed, vitessék hozzája,

⁸és tisztátalannak itéltessék.

⁹Ha poklosság csapása van az emberen, vitessék a paphoz;

¹⁰és nézze meg őt. És ha a bőr fehérszínű lesz, és a szőr színe megváltozik, és az eleven hús is kitetszik:

¹¹igen régi és a bőrbe rögzött poklosságnak itéltessék. Azért a pap tisztátalannak itélje őt, és el ne rekeszsze, mert nyilvánvaló az ő tisztátalansága.

¹²Ha pedig a terjedő poklosság kiüt a bőrön, és befödi az egész bőrt tetőtől talpig, mind a mi csak szembe ötlik,

¹³szemlélje meg őt a pap, és tiszta poklosságban levőnek itélje, mivelhogy egészen fehérré változott, és azért az ember tiszta leszen.

¹⁴De ha az eleven hús kitetszik rajta,

¹⁵akkor a pap itélete szerint tisztátalan legyen, és a tisztátalanok közé számláltassék; mert az eleven hús, ha poklosság van rajta, tisztátalan.

¹⁶Hogyha ismét fehérré változik, és az egész embert elfödi,

¹⁷szemlélje meg őt a pap, és tisztának itélje.

¹⁸Ha pedig a test bőrén, melyen a fekély volt és meggyógyúlt,

¹⁹a fekély helyén fehér sebhely látszik, vagy vörhenyős folt, az ember vitessék a paphoz,

²⁰ki midőn látja, hogy a poklosság helye mélyebb a többi húsnál, és hogy a szőr fehérré változott, tisztátalannak itélje őt, mert poklosság csapása támadt a fekélyen.

²¹De ha a szőr előbbi szinű, és a sebhely homályos, és a mellette lévő húsnál nem mélyebb, rekeszsze el őt heted napig;

²²és ha tovább terjed, poklosnak itélje őt.

²³Ha pedig helyén marad, fekély sebhelye az, és az ember tiszta leszen.

²⁴De ha a test bőrének, melyen tűzégetés volt és begyógyult, fehér vagy vörhenyős sebhelye lesz,

²⁵a pap szemlélje meg azt, és ha fehérré változott, és annak helye mélyebb a többi bőrnél, tisztátalannak itélje őt, mert poklosság csapása támadt a sebhelyen.

²⁶Hogyha a szőr színe nem változott, és a csapás nem mélyebb a többi húsnál, és a poklosság színe homályos leend, rekeszsze el őt heted napig;

²⁷és heted napon nézze meg, ha a bőrön terjed a poklosság, tisztátalannak itélje őt.

²⁸Ha pedig helyén marad a fehérség, és nem eléggé világos, égésnek csapása az, és azért tisztának itéltessék, mert égésnek sebhelye.

²⁹A mely férfiúnak vagy asszonynak fején vagy szakállában poklosság támad, nézze meg őket a pap,

³⁰és ha azon hely mélyebb a többi húsnál, és a haj sárga és a szokottnál vékonyabb, tisztátalanoknak itélje őket, mert fej és szakáll poklossága az.

³¹Ha pedig látja, hogy a var helye egyenlő a mellette való hússal, és a haj fekete, rekeszsze őt el hét napig;

³²és heted napon szemlélje meg. Ha nem terjed a var, és a haj színe nem változik, és a csapás helye a többi hússal egyenlő:

³³borotváltassék meg az ember a var helyén kivűl, és rekesztessék el más hét napig.

³⁴Ha heted napon látszik, hogy a csapás helyén marad, és nem mélyebb a többi húsnál, tisztának itélje őt, és megmosván ruháit, tiszta legyen.

³⁵De ha megtisztúlás után a var ismét terjed a bőrön,

³⁶ne vizsgálja többé, vajjon a haj sárgára változott-e? mert nyilván tisztátalan.

³⁷Ha pedig a var megállapodott, és a haj is fekete, tudja meg, hogy azon ember meggyógyúlt, és bízvást tisztának nyilvánítsa őt.

³⁸A mely férfiú, vagy asszony bőrén fehérség támad,

³⁹szemlélje meg őket a pap. Ha tapasztalja, hogy a homályos fehérség fénylik a bőrön, tudja meg, hogy nem poklosság, hanem fehér szinű var, és az ember tiszta.

⁴⁰A mely férfiú fejéről haja elhull, kopasz az és tiszta;

⁴¹és ha homloka felé hull el haja, az előlkopasz és tiszta.

⁴²Ha pedig a kopaszságon, vagy az elől való kopaszúláson fehér vagy vörhenyős szín támad,

⁴³és azt meglátja a pap, kétség nélkül poklosságnak itélje azt, mely a kopaszságon eredett.

⁴⁴A ki tehát poklossággal van megfertőztetve, és elkülönöztetett a pap itélete szerint,

⁴⁵kifejtett ruházata legyen, mezítelen feje, száját ruhájával födözze be, fertőzöttnek és tisztátalannak kiáltsa magát.

⁴⁶Mindaddig, míg poklos és tisztátalan, egyedűl lakjék a táboron kivűl.

⁴⁷A mely gyapjú- vagy lenruhán poklosság van,

⁴⁸a mellék fonalon és bélfonalon, vagy pedig a bőrön, vagy akármi bőrkészítményen,

⁴⁹ha azon fehér vagy vörhenyős folt leszen, poklosságnak itéltessék, és mutattassék meg a papnak;

⁵⁰ki azt megnézvén, rekeszsze el hét napig;

⁵¹és heted napon ismét megnézvén, ha észreveszi, hogy tovább terjedt, állandó poklosság az; tisztátalannak itélje a ruházatot, és mindazt, min találtatik,

⁵²és azért tűzzel égettessék meg.

⁵³Ha látja, hogy tovább nem terjedt,

⁵⁴parancsolja megmosatni azt, min a poklosság vagyon, és rekeszsze el más hét napig.

⁵⁵És ha látja, hogy előbbi színét vissza nem nyerte, noha a poklosság nem terjedett, tisztátalannak itélje, és tűzzel égesse meg, mivel poklosság fogta el a ruhát külső szinében, vagy egészen.

⁵⁶Ha pedig homályosabb lesz a poklosság helye, miután megmosatott a ruházat, szakaszsza el azt, és az éptől válaszsza el.

⁵⁷Hogyha utóbb feltűnik azon helyeken, melyek azelőtt mocsok nélkűl voltak, terjedő és helyenkinti poklosság az, tűzzel kell megégetni.

⁵⁸Ha eltűnik (a folt), mossa meg vízzel, a mi ép, másodszor, és tiszta lesz.

⁵⁹Ez a gyapjú- és lenruha, a mellékfonal és bélfonal és minden bőrkészítmény poklosságának törvénye, mi módon kell azt tisztának vagy tisztátalannak itélni.