¹Kérünk pedig titeket, atyámfiai! a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és hozzája való gyüjtetésünkre,

²hogy ne hagyjátok magatokat hamar elmozdittatni meggyőződéstektől, sem elrettentetni akár lélek által, akár beszéd által, akár mint tőlünk küldött levél által, mintha közel volna az Úr napja.

³Senki ne ámítson el titeket bármi módon; mert előbb az elszakadásnak kell jőni, s a bűn emberének, a kárhozat fiának megjelenni,

⁴ki ellenszegűl, és fölemelkedik minden fölött, mi Istennek mondatik vagy tiszteltetik, hogy az Isten templomában fog ülni, mutatván magát, mintha Isten volna.

⁵Nem jut-e eszetekbe, hogy még mikor nálatok valék, ezeket mondám nektek?

⁶És most tudjátok, mi tartóztatja őt, mígnem megjelenhet az ő idejében.

⁷Mert a gonoszság titka már munkálkodik; csakhogy a ki most tartóztatja, tartsa vissza, míglen kivettetik.

⁸És akkor megjelen ama gonosz, kit az Úr Jézus megöl az ő szájának leheletével, és semmivé tesz az ő eljövetelének fényességével,

⁹kinek eljövetekor a sátán működése által mindenféle erő, jelek és hamis csodák lesznek,

¹⁰és mindennemű csábitás gonoszra azoknál, kik elvesznek, azért, mivel az igazság szeretetét be nem fogadták, hogy üdvözűljenek. Azért engedi meg Isten rájok hatni a tévelygést, hogy higyenek a hazudságnak,

¹¹hogy megitéltessenek mindnyájan, kik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba.

¹²Mi pedig kötelesek vagyunk mindenkor hálát adni tiérettetek, Istentől szeretett atyámfiai! hogy az Isten titeket választott első zsengéűl az üdvösségre a lélek megszentelésében és az igazság hitében;

¹³melyre titeket hivott is evangéliomunk által a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elnyerésére.

¹⁴Annakokáért, atyámfiai! legyetek állhatatosak, és tartsátok meg a hagyományokat, melyeket tanúltatok akár beszéd, akár levelünk által.

¹⁵Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten és a mi Atyánk, a ki szeretett minket, örök vigasztalást adott és jó reménységet a kegyelem által,

¹⁶intse a ti sziveiteket és erősítse meg minden jó cselekedetben és beszédben.