²⁶És mondá az Úr Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem;

²⁷ha pedig nem akarod elbocsátani, ime én megverem minden határaidat békákkal.

²⁸És a folyóvíz pezsegni fog a békáktól; melyek feljőnek, és házadba mennek és hálószobádba, ágyadra és szolgáid házaiba, népedre és sütő kemenczéidbe és élelmed készletére,

²⁹és tehozzád és népedhez és minden szolgáidhoz bemennek a békák.

¹És mondá az Úr Mózesnek: Mondjad Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a folyóvizekre és patakokra és tavakra, és hozd föl a békákat Egyiptom földére.

²És Áron kinyújtá kezét Egyiptom vizeire, és békák jövének föl, és ellepék Egyiptom földét.

³Hasonlóképen cselekvének pedig a bűbájosok is varázslásaik által, és békákat hozának ki Egyiptom földére.

⁴Fáraó pedig eléhivá Mózest és Áront, és mondá nekik: Könyörögjetek az Úrnak, hogy a békákat rólam és népemről vegye el; és elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.

⁵És mondá Mózes Fáraónak: Határozd meg nekem, mikor könyörögjek éretted és szolgáidért és népedért, hogy elűzessenek a békák tőled és házadtól, szolgáidtól és népedtől, és csak a folyóvízben maradjanak.

⁶Ki felelé: Holnap. Amaz pedig mondá: Szavad szerint cselekszem, hogy tudjad, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.

⁷És eltávoznak a békák tőled és házadtól, szolgáidtól és népedtől, és csak a folyóvízben maradnak.

⁸És kimenének Mózes és Áron Fáraótól; és Mózes az Úrhoz kiálta a békák miatti igéretért, melyet Fáraónak tett vala.

⁹És az Úr Mózes szava szerint cselekvék; és a békák kiveszének a házakból és udvarokból és mezőkből.

¹⁰És összegyűjték azokat igen nagy rakásokba, és a föld megbűzhödék.

¹¹Látván pedig Fáraó, hogy megszűnt a csapás, megátalkodék szívében, és nem hallgatá meg őket, a mint az Úr megmondotta vala.

¹²És mondá az Úr Mózesnek: Szólj Áronnak: Nyújtsd ki vessződet, és üsd meg a föld porát, és legyenek szúnyogok Egyiptom egész földén.

¹³És úgy cselekvének. És Áron kinyújtá kezét, tartván a vesszőt, és megüté a föld porát, és lőnek szúnyogok az embereken és barmokon; a föld minden pora szúnyogokká változék Egyiptom egész földén.

¹⁴És a bűbájosok hasonlóképen cselekvének varázslásaik által, hogy szúnyogokat támaszszanak, és nem tehették meg; és szúnyogok valának mind az embereken, mind a barmokon.

¹⁵És a bűbájosok mondák Fáraónak: Az Isten ujja ez! De Fáraó szíve megátalkodék, és nem hallgatá meg őket, a mint az Úr megmondotta vala.

¹⁶Ismét szóla az Úr Mózesnek: Kelj föl reggel, és állj Fáraó elé; mert ő kimégyen a vizekhez; és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem.

¹⁷Hogyha el nem bocsátod őket, ime én rád és szolgáidra, népedre és házaidra mindennemű legyeket eresztek; és megtelnek az egyiptomiak házai különféle legyekkel, és az egész föld, melyen ők lesznek.

¹⁸És csodát teszek azon nap Gesszen földén, hol az én népem vagyon, hogy ne legyenek ott legyek, és tudjad, hogy én vagyok az Úr mind e széles földön.

¹⁹És különbözést teszek népem között és néped között; holnap leszen ez a jel.

²⁰És úgy cselekvék az Úr. És igen nagy légysokaság jöve Fáraónak és szolgáinak házába és Egyiptom egész földére; és nagy romlás lőn a földön ezen legyek miatt.

²¹És Fáraó eléhivá Mózest és Áront, és mondá nekik: Menjetek és áldozzatok Isteneteknek ezen a földön.

²²És mondá Mózes: Ez nem lehet úgy; mert mi az egyiptomiak előtt utálatosság, azt áldoznók a mi Urunknak Istenünknek. Hogyha azt, mit az egyiptomiak tisztelnek, megöljük előttök, megköveznek minket.

²³Háromnapi járó útat megyünk a pusztába; és áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint parancsolta nekünk.

²⁴És mondá Fáraó: Én elbocsátalak benneteket, hogy Uratoknak Isteneteknek áldozzatok a pusztában; mindazáltal messze ne menjetek, s érettem könyörögjetek.

²⁵És mondá Mózes: Kimenvén tőled, esedezni fogok az Úrnak, és holnap eltávozik a légy Fáraótól és szolgáitól és népétől; de többé meg ne csalj, el nem bocsátván a népet, hogy az Úrnak áldozzék.

²⁶És Mózes kimenvén Fáraótól, esedezék az Úrnak.

²⁷Ki az ő szava szerint cselekvék; és elvevé a legyeket Fáraótól és szolgáitól és népétől, csak egy sem marada meg.

²⁸De Fáraó szíve megátalkodék, úgy, hogy a népet ezúttal sem bocsátá el.