¹És továbbá mondá: Vágj két kőtáblát magadnak, az előbbiekhez hasonlókat, és azokra fölírom az igéket, melyek azon táblákon voltak, miket eltörtél vala.

²Légy készen reggelre, hogy azonnal feljőj a Sinai hegyre, és állj velem a hegy tetején.

³Senki se jőjön fel veled, és senki se láttassék az egész hegyen; se ökrök, se juhok ne legeljenek átellenében.

⁴Faraga tehát két kőtáblát, minők az előbbiek valának, és éjjel fölkelvén, a Sinai hegyre méne, a mint az Úr parancsolta vala neki, elvivén magával a táblákat.

⁵És mikor az Úr leszállott a felhőben, ott álla Mózes vele, híván az Úr nevét.

⁶És midőn előtte átméne, mondá: Uralkodó Úr Isten! irgalmas és kegyelmes, tűrő és sok könyörűletességű és igazmondó;

⁷ki megtartod az irgalmasságot ezeriglen; ki elveszed a gonoszságot és vétkeket és bűnöket, ki előtt önmagától senki sem ártatlan; ki megtorlod az atyák gonoszságát a fiakban és unokákban harmad és negyed iziglen.

⁸És Mózes sietve földig arczra borúlván és imádván,

⁹mondá: Ha kegyelmet találtam, Uram, színed előtt, kérlek, járj velünk, (mert keménynyakú nép ez), és vedd el gonoszságainkat és bűneinket, és bírj minket.

¹⁰Felelé az Úr: Én szövetséget kötök mindenek láttára, és jeleket cselekszem, minők sohasem láttattak a földön, és semmi nemzeteknél, hogy lássa e nép, mely között vagy, az Úrnak rettenetes munkáját, melyet cselekvendő vagyok.

¹¹Tarts meg mindent, a mit ma parancsolok neked: Én magam űzöm ki színed elől az amorreusokat és kananeusokat, a heteusokat és ferezeusokat, a heveusokat és jebuzeusokat.

¹²Őrizkedjél, hogy azon föld lakosaival soha barátságot ne köss, mely romlásodra lenne;

¹³hanem rontsd le oltáraikat, törd össze faragott képeiket, és vágd ki berkeiket.

¹⁴Ne imádj idegen istent. Boszúálló Úr, az ő neve, az Isten boszúálló.

¹⁵Szövetséget ne köss azon tartományok embereivel, nehogy, midőn ők paráználkodnak isteneik után, elhíjon téged valaki, hogy egyél az áldozatokból.

¹⁶Feleséget se végy fiaidnak leányaik közől, nehogy, miután ők paráználkodnak, fiaidat is paráználkodtassák az ő isteneik után.

¹⁷Öntött isteneket ne csinálj magadnak.

¹⁸A kovásztalanok ünnepét tartsd meg. Hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint parancsoltam neked, az új gabona havának idején; mert a tavaszi idő hónapjában jöttél ki Egyiptomból.

¹⁹Minden hím, mely a méhet megnyitja, enyém legyen; minden állatból, mind marhákból, mind juhokból, enyém legyen.

²⁰A szamár első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig váltságot nem adsz érte, ölessék meg. Fiaidból az elsőszülöttet váltsd meg; és ne jelenj meg üresen színem előtt.

²¹Hat nap munkálkodjál, a hetedik napon szűnj meg szántani és aratni.

²²Tartsd meg a hetek ünnepét, midőn a búza zsengéjét aratják; és azon ünnepet, mikor az évszak visszafordúltával mindent betakarítanak.

²³Esztendőnkint három ízben minden férfiad jelenjen meg Izrael mindenható Ura Istene színe előtt.

²⁴Mert miután elveszem színed elől a nemzeteket, és határaidat kiterjesztem: senki sem fog leselkedni földed után, mikor fölmégy, és a te Urad Istened színe előtt megjelensz háromszor esztendőnkint.

²⁵Ne áldozd kovászszal áldozatom vérét; se ne maradjon reggelig a Fáze ünnepének áldozatából.

²⁶Földed első termését mutasd be a te Urad Istened házában. Ne főzd a gödölyét anyja tejében.

²⁷És mondá az Úr Mózesnek: Ird le magadnak ez igéket, melyek által mind veled, mind Izraellel szövetséget szerzettem.

²⁸Ott vala tehát az Úrral negyven nap és negyven éjjel; kenyeret nem evett, és vizet nem ivott; és (az Úr) a táblákra írá a szövetség tíz igéjét.

²⁹És midőn leszálla Mózes a Sínai hegyről, kezeiben tartván a bizonyság két tábláját, nem tudja vala, hogy arcza fényes lőn az Úrral való beszélgetés miatt.

³⁰Látván pedig Áron és Izrael fiai Mózes fénylő arczát, félének közel járúlni.

³¹És hivatván általa, hozzá menének mind Áron, mind a gyülekezet fejedelmei. És miután szólott nekik,

³²hozzája menének mindnyájan Izrael fiai is, kiknek megparancsolá mind, a miket hallott vala az Úrtól a Sínai hegyen.

³³És elvégezvén beszédét, takarót tőn orczájára.

³⁴És mikor bement az Úrhoz és vele szólott, elvevé azt, míg kiméne, és akkor elmondá Izrael fiainak mind, a mi neki parancsoltatott vala.

³⁵És ők láták a kijövő Mózes fénylő orczáját; de ismét befödé orczáját, mikor velök szól vala.