1És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2Ime nevén híttam Bezéleelt, Úrinak, Hur fiának fiát, Júda nemzetségéből,
3és betöltöttem őt az Isten lelkével, bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal mindenféle munkára,
4hogy gondoljon ki mindent, a mit mesterségesen csinálhatni aranyból és ezüstből és rézből,
5márványból és drágakövekből és különféle fákból.
6És társúl adtam neki Akizamek fiát, Óliábot Dán nemzetségéből. És minden ahhoz értő szívébe helyeztem bölcseséget, hogy mindazt elkészítsék, mit neked parancsoltam,
7a szövetség hajlékát és a bizonyság szekrényét és a kegyelemtáblát, mely azon fölűl vagyon, és a hajlék minden eszközeit,
8és az asztalt s annak edényeit, amaz igen tiszta gyertyatartót edényeivel, és a jóillatú füst oltárát,
9és az égőáldozatét, és azok minden edényeit, a mosdókádat talapjával,
10a szent öltözeteket Áron papnak és fiainak szolgálatára, hogy eljárjanak tisztökben a szent dolgokban,
11a kenet olaját és a fűszerekből készűlt jóillatú füstölőt a szentélybe. Készítsék el mindazt, mit neked parancsoltam.
12És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
13Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Azon legyetek, hogy szombatomat megtartsátok; mert ez jel közöttem és közöttetek a ti nemzedékeitekben, hogy tudjátok, hogy én vagyok az Úr, ki titeket megszentellek.
14Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek; a ki azt megfertőzteti, halállal haljon meg; a ki dolgozik azon, írtassék ki lelke az ő népe közől.
15Hat nap dolgozzatok; a hetedik nap szombat, az Úrnak szent nyugalma. A ki dolgot tesz az napon, haljon meg.
16Tartsák meg tehát Izrael fiai a szombatot, és üljék meg azt nemzedékeikben. Örökkévaló kötés ez
17közöttem és Izrael fiai között, és örökkévaló jel. Mert az Úr hat nap alkotta a mennyet és földet, és a hetediken megszűnt munkájától.
18És elvégezvén ezen beszédeket, az Úr Mózesnek adá a Sinai hegyen a bizonyságnak Isten ujjával irt két kőtábláját.