¹Ezekután kiméne egy férfiú Lévi házából, és feleséget vőn saját nemzetségéből.

²Ki fogana és fiat szüle; és látván, hogy szép, rejtegeté azt három hónapig.

³És mikor tovább már nem titkolhatta, vőn egy gyékénykosárkát, és bekené azt enyvvel és szurokkal, és beletevé a kisdedet, és kitevé őt a folyóvíz partján a sásasba;

⁴távol állván onnét nénje, és szemlélvén a dolog kimenetét.

⁵Ime pedig leméne Fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, és szolgálói a vízfolyás partján járnak vala. Ki midőn a sásasban meglátta a kosárkát, külde egyet szolgálói közől; és mikor kihozta,

⁶megnyitván és látván abban egy síró kisdedet, megkönyörűle rajta, és mondá: Ez a zsidók kisdedeiből való.

⁷Mondá neki a gyermek nénje: Akarod-e, hogy elmenjek, és hijak neked egy zsidóasszonyt, ki táplálja a kisdedet?

⁸Felelé: Menj el. Elméne a leányzó és elhivá anyját.

⁹Kinek szóla Fáraó leánya: Vidd el, úgymond, e gyermeket, és neveld föl nekem, én megadom jutalmadat. Elvivé az asszony, és táplálá a gyermeket, és mikor fölnevekedett, átadá őt Fáraó leányának.

¹⁰Ki őt fiává fogadá, és nevét Mózesnek hivá, mondván: mert a vízből vettem őt ki.

¹¹Azon napokban, miután felnőtt Mózes, kiméne az ő atyjafiaihoz, és látá inségöket, és hogy egy egyiptomi férfi mint vere egyet az ő zsidó atyjafiai közől.

¹²És miután erre s arra körűltekintett, és senkit sem látott, megölvén az egyiptomit, a homokba rejté.

¹³És kimenvén másodnap, láta, két zsidót versengeni, és mondá annak, ki igaztalanúl cselekedett: Miért vered felebarátodat?

¹⁴Ki felelé: Ki rendelt téged fejedelemmé és bíróvá fölöttünk? talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap megölted az egyiptomit? Erre megrettene Mózes, és mondá: Mikép nyilvánúlt ki ez a dolog?

¹⁵És meghallá Fáraó e dolgot, és halálra keresé Mózest; ki elfutván az ő színe elől, Madián földén tartózkodék, és leüle egy kút mellett.

¹⁶Vala pedig a madiáni papnak hét leánya, kik vizet jövének meríteni, és megtöltvén a válúkat, meg akarák itatni atyjok nyájait.

¹⁷Ekkor pásztorok érkezének oda, és elkergeték őket; és fölkele Mózes, és oltalmazván a leányokat, megitatá azok juhait.

¹⁸Kik mikor visszatértek atyjokhoz, Ráguelhez, mondá nekik: Miért jöttetek hamarább most, mint szoktatok?

¹⁹Felelének: Egy egyiptomi férfiú szabadíta meg minket a pásztorok kezéből; s ezenfelűl vizet is meríte velünk, és megitatá a juhokat.

²⁰Amaz pedig mondá: Hol van ő? miért bocsátottátok el azon embert? hijátok el őt, hogy velünk kenyerezzen.

²¹Megesküvék tehát Mózes, hogy vele fog lakni, és leányát, Szeforát feleségűl vevé.

²²Ki fiat szüle neki, kit Gerzamnak neveze, mondván: Jövevény voltam idegen földön. Szüle pedig mást is, kit Eliezernek hiva, mondván: Mert atyám Istene, az én segítőm, kiszabadított engem Fáraó kezéből.

²³Sok idő mulva pedig meghala az egyiptomi király; és Izrael fiai a munkateher miatt fohászkodván, fölkiáltának; és feljuta kiáltásuk Istenhez a munkától.

²⁴És meghallá fohászaikat és megemlékezék a szövetségről, melyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal szerzett vala.

²⁵És tekinte az Úr Izrael fiaira, és megismeré őket.