¹Vevé tehát a föld népe Joakázt, Joziás fiát, és királylyá rendelé atyja helyett Jerusalemben.

²Huszonhárom esztendős vala Joakáz, midőn országlani kezdett, és három hónapig országla Jerusalemben.

³Letevé pedig őt az egyiptomi király, mikor Jerusalembe jött, és megbírságolá a földet száz talentom ezüstre és egy talentom aranyra.

⁴És királylyá rendelé helyette Júdán és Jerusalemen atyjafiát, Eliakimot, és Joakimra változtatá az ő nevét; magát, Joakázt pedig elhurczolá magával, és Egyiptomba vivé.

⁵Huszonöt esztendős vala Joakim, midőn országlani kezdett, és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben; és gonoszat cselekvék az ő Ura Istene előtt.

⁶Ez ellen fölméne Nabukodonozor, a kaldeusok királya, és lánczokkal kötözve Babilonba vivé őt;

⁷odavivé az Úr edényeit is, és azokat saját templomába tevé.

⁸Joakim többi dolgai pedig és utálatosságai, melyeket cselekedett, és melyek benne találtattak, Júda és Izrael királyainak könyvében foglaltatnak. Helyette pedig fia, Joakin lőn király.

⁹Nyolcz esztendős vala Joakin, midőn országlani kezdett, és három hónapig és tíz napig országla Jerusalemben, és gonoszat cselekvék az Úr színe előtt.

¹⁰És midőn az esztendő elforgott, elkülde Nabukodonozor király, és elhurczolák őt Babilonba, elvivén együtt az Úr házának drágalátos edényeit. Királylyá pedig atyja öcscsét, Szedeciást rendelé Júdán és Jerusalemen.

¹¹Huszonegy esztendős vala Szedeciás, midőn országlani kezdett, és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben.

¹²És gonoszat cselekvék az ő Ura Istene szemei előtt, és nem becsülé az Isten szájából neki szóló Jeremiás próféta orczáját.

¹³Nabukodonozor királytól is eltávozék, ki megesketé őt az Istenre; és megkeményíté nyakát és szivét, hogy meg nem tért Izrael Urához Istenéhez.

¹⁴De mindnyájan a papi fejedelmek és a nép is áthágván a törvényt gonoszúl a pogányok minden utálatossága szerint, megfertőzteték az Úr házát, melyet magának szentelt vala Jerusalemben.

¹⁵Elküldé pedig atyáik Ura Istene hozzájok az ő követeit, éjjel fölkelvén és naponként intvén, mivelhogy kimélte népét és az ő lakhelyét.

¹⁶Hanem ők kicsúfolák az Isten követeit, és föl sem vevék az ő beszédeit, és kigúnyolák a prófétákat, míg az Úr haragja fölgerjedett népe ellen, és nem volt többé gyógyúlás.

¹⁷Mert rájok hozá a kaldeusok királyát, és megölé az ő ifjait fegyverrel szentélye házában; nem könyörűlt az ifjun és szűzön és vénen, még az elaggotton sem, hanem mind kezeibe adá.

¹⁸És az Úr házának minden edényeit, mind a nagyokat mind az aprókat, és a templom és király és fejedelmek kincseit elvivé Babilonba.

¹⁹Az ellenségek fölgyújták az Isten házát és leronták Jerusalem kőfalát, a tornyokat mind fölégeték, és a mi csak becses volt, elpusztíták.

²⁰A ki megmenekedett a fegyvertől, elvitetvén Babilonba, szolgála a királynak és fiainak, mig a persák királya kezdett országlani,

²¹és és beteljesedék az Úr beszéde Jeremiás szája által, és a föld megülé szombatait; mert a pusztulás egész idejében nyugovék, mig betelt a hetven esztendő.

²²Círusnak, a persák királyának első esztendejében pedig az Úr beszédének teljesedésére, melyet Jeremiás által szólott, az Úr fölindítá a persák királyának, Círusnak lelkét, ki megparancsolá, hogy hirdettessék ki egész országában irás által is, mondván:

²³Ezeket mondja Círus, a persák királya: A föld minden országait nekem adta a mennynek Ura Istene, és ő parancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jerusalemben, mely Júdeában vagyon. Ki van közőletek az ő egész népéből? legyen vele az ő Ura Istene, és menjen föl.