¹Jeroboam király tizennyolczadik esztendejében Abia lőn király Júda fölött.

²Három esztendeig országla Jerusalemben, és anyja neve Mikaia vala, Uriel leánya Gábaából; és háború vala Abia és Jeroboam között.

³És harczra szállván Abia, és négyszázezer hadakozó és válogatott férfia lévén, Jeroboam sereget rendeze ellene nyolczszázezer férfiút, és ezek is válogatottak valának és a hadakra igen erősek.

⁴Megálla tehát Abia Szemeron hegyén, mely Efraimban vala, és mondá: Halljad, Jeroboam és egész Izrael!

⁵Nem tudjátok-e, hogy Izrael Ura Istene Dávidnak adta az országlást mindörökké, neki és fiainak a só szövetségével?

⁶És Nábat fia, Jeroboam, Salamonnak, Dávid fiának szolgája föllázadott és pártot ütött ura ellen.

⁷És hozzája gyültek a hiábavaló férfiak és Bélial fiai, és hatalmasabb lőn Roboamnál, Salamon fiánál. Roboam pedig tudatlan és félénk szivű vala és nem állhata ellenök.

⁸Most azért ti azt mondjátok, hogy ellene állhattok az Úr országának, melyet Dávid fiai által bir, és a népnek nagy sokasága vagyon veletek, és az arany borjak, melyeket nektek Jeroboam istenekűl alkotott.

⁹És kivetettétek az Úr papjait, Áron fiait és a levitákat, és papokat szerzettetek magatoknak, mint a föld minden népei: a ki csak eljő és megszenteli kezét egy tulokkal a marhák közől, és két kossal, azok papja lesz, kik nem istenek.

¹⁰A mi Urunk pedig Isten, kit el nem hagyunk, és az Úrnak papok szolgálnak Áron fiai közől, és a leviták rendökben vannak.

¹¹Égőáldozatokat is áldoznak az Úrnak naponkint reggel és este, és a törvény parancsa szerint elkészített jó illatszert, és kitétetnek a kenyerek igen tiszta asztalra, és nálunk van az arany gyertyatartó és annak lámpái, hogy este mindenkor meggyujtassanak; mert mi megtartjuk a mi Urunk Istenünk parancsait, kit ti elhagytatok.

¹²Annakokáért a mi hadunkban Isten a vezér és az ő papjai, kik harsonát fújnak és zengnek ellenetek: Izrael fiai! ne hadakozzatok atyáitok Ura Istene ellen, mert nem fog nektek használni.

¹³Midőn ő ezeket mondotta, Jeroboam hátúl cselt vetett, és mialatt az ellenség előtt álla, Júdát, ki ezt nem tudta, körülvevé hadával.

¹⁴És körültekintvén Júda, látá, hogy hadsereg van előtte és háta mögött, és fölkiálta az Úrhoz, és a papok harsonázni kezdének.

¹⁵És Júda férfiai mindnyájan fölrivallának; és ime mialatt ők kiáltának, megrettenté az Isten Jeroboamot és egész Izraelt, ki Abia és Júda előtt áll vala.

¹⁶És Izrael fiai megfutának Júda előtt, és ezek kezébe adá Isten amazokat.

¹⁷Megveré tehát őket Abia és az ő népe nagy csapással, és elhulla Izraelből sebeiben ötszázezer erős férfiú.

¹⁸És megaláztatván Izrael fiai az időben, Júda fiai fölötte nagyon megerősödének, mivelhogy atyáik Urában Istenében biztak.

¹⁹Abia pedig űzőbe vevé a futó Jeroboamot, és elfoglalá az ő városait, Bételt faluival, és Jeszanát faluival, Efront is faluival.

²⁰És Abia napjaiban többé nem állhata ellen Jeroboam, kit megvere az Úr, és meghala.

²¹Abia megerősítvén birodalmát, tizennégy feleséget vőn, és huszonkét fiat és tizenhat leányt nemze.

²²Abia többi dolgai pedig és az ő utai és cselekedetei igen szorgalmasan megirattak Addó próféta könyvében.