¹Elméne pedig Roboam Szikembe; mert oda gyűlt vala egész Izrael, hogy őt királylyá emelje.

²Mit mikor meghallott Nábat fia, Jeroboam, ki Egyiptomban vala, (mert oda futott volt Salamon elől), azonnal visszatére.

³És meghívák őt és eljöve egész Izraellel, és szólának Roboamnak, mondván:

⁴Atyád igen kemény igával terhelt meg minket, te könnyebbeket parancsolj atyádnál, ki nehéz szolgálatot vetett ránk, és egy keveset szállíts le a teherből, hogy szolgáljunk neked.

⁵Ki mondá: Harmadnap múlva térjetek vissza hozzám. És mikor a nép elment,

⁶tanácsot tarta a vénekkel, kik atyja, Salamon előtt állottak vala, midőn még élt, mondván: Mi tanácsot adtok, hogy feleljek a népnek?

⁷Kik mondák neki: Ha kedveskedel e népnek, és kegyes igékkel engeszteled őket, szolgáid lesznek minden időben.

⁸De ő elhagyá a vének tanácsát, és az ifjakkal kezde tanácskozni, kik vele növekedtek föl, és udvarában valának,

⁹és mondá nekik: Mit véltek? vagy mit kell felelnem e népnek, mely ezt mondá nekem: Könnyebbítsd meg az igát, melyet atyád ránk vetett?

¹⁰Amazok pedig úgy felelének, mint ifjak, és kik vele gyönyörűségben növekedtek, és mondák: Igy szólj a népnek, mely azt mondotta neked: Atyád megnehezítette igánkat, te könnyebbítsd meg, és így felelj neki: Az én kisujjam vastagabb atyám ágyékánál.

¹¹Atyám nehéz igát vetett rátok, én még nagyobb terhet teszek ahhoz; atyám ostorokkal vert, én pedig skorpiókkal verlek titeket.

¹²Eljöve tehát Jeroboam és az egész nép Roboamhoz harmadnap, a mint megparancsolta vala nekik.

¹³És keményen felele a király, elhagyván a vének tanácsát,

¹⁴és az ifjak akaratja szerint szóla: Atyám nehéz igát vetett rátok, melyet én nehezebbé teszek; atyám ostorokkal vert, én pedig skorpiókkal verlek titeket.

¹⁵És nem engede a nép könyörgésének; mert az Isten akaratja vala, hogy beteljesedjék az ő beszéde, melyet a síloni Ahiás által szólott vala Nábat fiának, Jeroboamnak.

¹⁶A király pedig keményen beszélvén, az egész nép igy szóla neki: Nincs nekünk részünk Dávidban, sem örökségünk Izai fiában. Térj hajlékaidba, Izrael! te pedig, Dávid! legeltesd a te házadat. És Izrael elméne hajlékaiba.

¹⁷Izrael fiain pedig, kik Júda városaiban laknak vala, Roboam országla.

¹⁸És elküldé Roboam király Aduramot, ki kincstartó vala, és megkövezék őt Izrael fiai és meghala. Roboam király pedig siete szekérre ülni, és Jerusalembe futa.

¹⁹És elvála Izrael Dávid házától mind e napiglan.