¹Mint munkatársaitok pedig, intünk titeket, hogy az Isten malasztját hiába ne vegyétek.

²Mert azt mondja: „Kellemes időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged.“ Ime most van a kellemes idő, íme most az üdvösség napja.

³Senkinek semmi botrányt ne okozzunk, hogy ne szidalmaztassék a mi szolgálatunk;

⁴hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, háborúságban, szükségben, szorongatásban.

⁵vereségben, tömlöczben, lázadásban, fáradságban, virasztásban, böjtölésben,

⁶tisztaságban, tudományban, hosszúvárakozásban, kegyességben, a Szentlélekben, színletlen szeretetben,

⁷az igazság igéjében, az Isten erejében, az igazság fegyvereivel jobb és bal felől,

⁸dicsőség és becstelenség, gyalázat és jó hír között; mint csábítók, mégis igazmondók; mint ismeretlenek, mégis ismeretesek;

⁹mint halálra váltak, és íme élünk; mint megverettek, de meg nem ölettek;

¹⁰mint szomorúak, mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók; mintha semmink sem volna, mégis mindennel bírók.

¹¹A mi szánk megnyilt hozzátok, oh korintusiak! és a mi szivünk kitágúlt.

¹²Nem szoros a ti helyetek mibennünk, hanem a ti szivetekben van szorosság.

¹³Hogy viszonzástok ugyanolyan legyen, (mint fiaimnak mondom), tágúljatok ki ti is.

¹⁴Ne vonjatok egy igát a hitetlenekkel; mert mi köze van az igazságnak a hamissággal? vagy mi egyesűlése a világosságnak a sötétséggel?

¹⁵Micsoda egyessége lehet Krisztusnak Béliállal? vagy micsoda része hivőnek a hitetlennel?

¹⁶Miképen egyez meg Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, a mint Isten mondja: Hogy őbennök lakom, és közöttük járok, és Istenök leszek, és ők az én népem lesznek.

¹⁷Annakokáért menjetek ki közőlük, és váljatok el, úgymond az Úr, és tisztátalant ne illessetek:

¹⁸és én hozzám fogadlak titeket; és atyátok leszek, és ti fiaim és leányaim lesztek, úgymond a mindenható Úr.