¹Az egyházi szolgákat azért, kik köztetek vannak, kérem, én, egyházi szolga-társok, és Krisztus szenvedéseinek tanúja, és az egykoron kijelentendő dicsőségnek is részese,

²legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját, gondot viselvén nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint, sem a rút nyereség kedvéért, hanem jószándékból;

³sem úgy, mint uralkodók (az Úr) örökségén, hanem példája lévén a nyájnak szivből.

⁴És mikor megjelenend a pásztorok fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatlan koszorúját.

⁵Hasonlóképen, ifjak, engedelmeskedjetek az öregebbeknek. Mindnyájan pedig egymás iránt alázatosak legyetek; mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

⁶Alázzátok meg tehát magatokat az Isten hatalmas keze alatt, hogy fölmagasztaljon titeket a látogatás idején.

⁷Minden szorgoskodástokat ő rája bízván, mert neki gondja van rátok.

⁸Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög, mint az ordító oroszlán, körűljár, keresvén, a kit elnyeljen;

⁹kinek erős hittel álljatok ellen, tudván, hogy ugyanazt szenvedik atyátokfiai, kik e világon vannak.

¹⁰A minden kegyelem Istene pedig, ki minket örökkévaló dicsőségre hivott Jézus Krisztus által, titeket, kik egykevéssé szenvedtek, maga fog tökéletesíteni, megerősíteni és megállapítani.

¹¹Őneki legyen dicsőség és uralom mindörökön örökké. Amen.

¹²Szilvánus által, ki nektek hív atyátokfia, úgy vélem, röviden írtam, igen kérvén és bizonyságot tévén, hogy ez az Istennek igaz kegyelme, melyben állotok.

¹³Köszönt titeket az anyaszentegyház, mely veletek együtt választatott Babilonban, és Márk, az én fiam.

¹⁴Köszöntsétek egymást szent csókkal. Kegyelem mindnyájotokkal, kik a Krisztus Jézusban vagytok. Amen.