¹És mikor az emberek sokasodni kezdettek a földön, és leányokat nemzettek,

²látván az Isten fiai az emberek leányait, hogy szépek, feleségeket vőnek magoknak mindazok közől, kiket választottanak vala.

³És mondá az Isten: Nem marad meg az én lelkem az emberben mindörökké, mivel ő test; és lesznek az ő napjai százhúsz esztendők.

⁴Óriások valának pedig a földön ama napokban. Mert miután az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, s azok szültek vala, ezek lőnek ama hatalmas és kezdettől nevezetes férfiak.

⁵Látván pedig Isten, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön, és a szívnek minden gondolata gonoszra figyel minden időben,

⁶megbáná, hogy embert teremtett a földön, és benső szívbeli fájdalommal illettetvén.…

⁷Eltörlöm, úgymond, az embert, kit teremtettem, a föld színéről, az embertől az állatokig, a férgektől az égi madarakig; mert bánom, hogy alkottam őket.

⁸De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

⁹Ez Noé nemzetsége: Noé igaz és tökéletes férfiú vala nemzetsége között, Istennel jára.

¹⁰És nemze három fiat: Szemet, Kámot és Jáfetet.

¹¹Megromlott vala pedig a föld Isten előtt, és megtelék gonoszsággal.

¹²És mikor látta Isten, hogy a föld megromlott (mert minden test megvesztegette vala útját a földön),

¹³mondá Noénak: Elérkezett vége minden testnek előttem; betelt a föld gonoszsággal színök előtt, és én elvesztem őket a földdel együtt.

¹⁴Készíts magadnak bárkát simított fákból, rekesztékeket csinálj a bárkában, és kend be enyvvel belűl és kívűl.

¹⁵És ekképen készítsd el azt: Háromszáz könyöknyi legyen a bárkának hossza, ötven könyöknyi szélessége, és harmincz könyöknyi annak magassága.

¹⁶Ablakot csinálj a bárkán, és ennek legfelsőbb részét egy könyöknyin végezzed; a bárka ajtaját pedig oldalúl helyezd; alsó, közép és harmad emeletet csinálj abban.

¹⁷Mert íme én vízözönt hozok a földre, hogy megöljek minden testet, melyben életnek lélekzete van az ég alatt. Minden, mi a földön vagyon, megemésztetik.

¹⁸De veled szövetséget kötök; és bemégy a bárkába, te és fiaid, feleséged és fiaid feleségei veled.

¹⁹És minden testbeli valamennyi állatból kettőt-kettőt végy be a bárkába, hogy éljenek veled, hímet és nőstényt;

²⁰a madarak közől fajaik szerint, és a barmok közől fajaik szerint, és a földnek minden csúszómászó állataiból fajaik szerint; mindenikből ketten menjenek be veled, hogy élhessenek.

²¹Végy azért minden eledelből, melyek megehetők, és hordd be magadhoz, hogy mind neked, mind azoknak legyenek táplálékúl.

²²Megcselekvé tehát Noé mind, a miket Isten neki parancsolt vala.