¹Kiméne pedig Dína, Lia leánya, hogy lássa azon tartomány asszonyait.

²Kit midőn Szikem, a heveus Hémor fia, azon föld fejedelme meglátott, megszereté őt és elragadá, és vele hála, erőszakkal megszeplősítvén a szüzet.

³És hozzá ragaszkodék lelke, és a szomorkodót édesgető beszédekkel engesztelé.

⁴És atyjához, Hémorhoz menvén, mondá: Vedd feleségűl nekem e leányzót!

⁵Mit mikor Jákob meghallott fiai távollétében, kik a barmok legeltetésében valának foglalatosak, hallgata, míg megjövének.

⁶Kimenvén pedig Hémor, Szikem atyja, hogy szóljon Jákobbal,

⁷ime ennek fiai jövének a mezőről, és hallván, a mi történt, igen megharaguvának azért, hogy undok tettet követett el Izraelen, és megszeplősítvén Jákob leányát, tilalmas dolgot cselekedett.

⁸Szóla azért Hémor nekik: Szikem fiamnak lelke a ti leányotokhoz ragaszkodik, adjátok őt neki feleségűl;

⁹és kössünk egymás között házasságokat, leányaitokat adjátok nekünk, és leányainkat vegyétek ti el,

¹⁰és lakjatok velünk; a föld hatalmatokban vagyon, míveljétek, kereskedjetek, és bírjátok azt.

¹¹De Szikem is mondá amaz atyjának és bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és a mit határoztok, megadom.

¹²Emeljétek föl a jegyadományt, és kivánjatok ajándékokat, és örömest megadom, a mit kérendetek, csak adjátok nekem e leányzót feleségűl.

¹³Jákob fiai Szikemnek és atyjának álnokúl felelének, agyarkodván az ő húguk megszeplősíttetése miatt:

¹⁴Nem cselekedhetjük, a mit kértek, sem nem adhatjuk húgunkat körűlmetéletlen embernek, mert ez nálunk tilalmas és kárhozatos.

¹⁵De úgy szövetkezhetünk veletek, ha mihozzánk hasonlók akartok lenni, és körűlmetéltetik köztetek minden férfi;

¹⁶akkor leányainkat nektek adjuk, és viszont elvesszük leányaitokat, és veletek lakunk, és egy néppé leszünk;

¹⁷ha pedig nem akartok körűlmetéltetni, elveszszük leányunkat, és elmegyünk.

¹⁸Tetszék ez ajánlás Hémornak és fiának, Szikemnek.

¹⁹Nem is vonakodék az ifjú mindjárt beteljesíteni, a mi kivántatik vala. Mert igen szereti vala a leányzót, s ő vala főtekintetű atyjának egész házában.

²⁰És bemenvén a város kapuján, szólának a néphez:

²¹Ezen férfiak békeségesek, és velünk akarnak lakni; kereskedjenek e földön, és míveljék azt, mely tágas és széles lévén, munkásokban szűkölködik; az ő leányaikat vegyük feleségűl, és mieinket adjuk nekik.

²²Egy van, a miért ily nagy jó elhalad; ha körűlmetéljük férfiainkat, követvén e nemzet szertartását:

²³akkor az ő marháik és barmaik és mind a mivel bírnak, miénk lesznek. Engedjünk hát nekik ebben, és együtt lakván, egy néppé leszünk.

²⁴És mindnyájan ráállának, körűlmetélvén minden férfiakat.

²⁵És ime harmadnapon, mikor legsúlyosabb a sebek fájdalma, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína bátyjai, kardokat ragadván, bátran bemenének a városba, és megölvén minden férfit,

²⁶Hémort és Szikemet is megölék, elvivén húgukat, Dinát, Szikem házából.

²⁷Kik hogy kijöttek, berohanának a megöltekre Jákobnak többi fiai, és feldúlák a várost a szeplősítés megboszúlására,

²⁸juhaikat és barmaikat és szamaraikat és mindenöket elpusztítván, mik a házakban és mezőkön valának,

²⁹gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék.

³⁰Mindezeket merészen megcselekvén, mondá Jákob Simeonnak és Lévinek: Megszomorítottatok, és gyülöletessé tettetek engem e föld lakói, a kananeusok és ferezeusok előtt. Mi kevesen vagyunk; ők egybegyülvén megvernek engem, és eltöröltetem én és háznépem.

³¹Kik felelének: Vajjon mint egy parázna személylyel kellett-e visszaélniök a mi húgunkkal?