¹De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala. Mely mondá az asszonynak: Miért parancsolta nektek Isten, hogy ne egyetek a paradicsom minden fájáról?

²Felelé neki az asszony: A fák gyümölcséből, melyek a paradicsomban vannak, eszünk;

³azon fának gyümölcséből pedig, mely a paradicsom közepén vagyon, megparancsolta nekünk Isten, hogy ne együnk, se ne illessük azt, netalán meghaljunk.

⁴Mondá pedig a kígyó az asszonynak: Semmiképen nem haltok meg halállal.

⁵Mert tudja az Isten, hogy a mely napon esztek arról, megnyílnak szemeitek, és lesztek, mint az istenek, jót és gonoszt tudók.

⁶Látá tehát az asszony, hogy a fa evésre jó, és szemre szép, és tekintetre gyönyörű; és vőn annak gyümölcséből, és megevé, és ada férjének, ki szintén megevé.

⁷És mind a kettőnek megnyílának szemei; és mikor észrevevék, hogy mezítelenek, fügefa-leveleket aggatának egybe, és magoknak körűlkötőket csinálának.

⁸És mikor hallák az Úr Isten szavát, ki a paradicsomban jár vala a szellőn délután, elrejté magát Ádám és felesége az Úr Isten színe elől a paradicsom fái között.

⁹És szólítá az Úr Isten Ádámot, és mondá neki: Hol vagy?

¹⁰Ki mondá: A te szódat hallám a paradicsomban, és megijedék, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtém magamat.

¹¹Kinek mondá: És ki jelentette neked, hogy mezítelen vagy, hanem hogy ettél a fáról, melyről parancsoltam vala neked, hogy ne egyél?

¹²És mondá Ádám: Az asszony, kit társúl adtál nekem, adott nekem a fáról, és ettem.

¹³És mondá az Úr Isten az asszonynak: Miért cselekedted ezt? Ki felelé: A kígyó csalt meg engem, és ettem.

¹⁴És mondá az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott vagy a földnek minden állatai és vadai között; melleden fogsz járni, és földet enni életed minden napjain.

¹⁵Ellenkezést vetek közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között; ő megrontja fejedet, és te sarka után leselkedel.

¹⁶Az asszonynak is mondá: Megsokasítom gyötrelmeidet és foganásaidat; fájdalommal szülsz gyermekeket, és a férjnek hatalma alatt leszesz, és ő uralkodni fog rajtad.

¹⁷Ádámnak pedig mondá: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, melyről megparancsoltam vala neked, hogy ne egyél: átkozott a föld a te munkádban; fáradsággal eszel abból életed minden napjain.

¹⁸Töviseket és bojtorványokat terem neked, és a föld veteményeit eszed.

¹⁹Orczád verítékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, melyből vétettél; mert por vagy, és porrá leszesz.

²⁰És hívá Ádám az ő felesége nevét Hévának, azért, hogy anyja minden élőknek.

²¹Készíte pedig az Úr Isten Ádámnak és feleségének bőrköntösöket, és felöltözteté őket,

²²és mondá: Ime Ádám olyan lett, mint egyik közőlünk, jót és gonoszt tudó; most tehát netalán kinyujtsa kezét, és az élet fájáról is vegyen, és egyék, és örökké éljen.…

²³És kiküldé őt az Úr Isten a gyönyörűség paradicsomából, hogy mívelje a földet, melyből vétetett vala.

²⁴És kiűzé Ádámot; és helyeze a gyönyörűség paradicsoma elé kerubokat tüzes kétélű karddal, az élet fája útjának őrzésére.