¹Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet.

²A föld pedig puszta és üres vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek fölött.

³És mondá Isten: Legyen világosság. És lőn világosság.

⁴És látá Isten a világosságot, hogy jó, és elválasztá a világosságot a sötétségtől,

⁵és nevezé a világosságot napnak, és a sötétséget éjnek; és lőn este és reggel, egy nap.

⁶Mondá még az Isten: Legyen erősség a vizek között, és válaszsza el a vizeket a vizektől.

⁷És erősséget alkota Isten, és elválasztá a vizeket, melyek az erősség alatt valának, azoktól, melyek az erősség fölött valának. És úgy lőn.

⁸És nevezé Isten az erősséget égnek; és lőn este és reggel, második nap.

⁹Mondá pedig Isten: Gyűljenek egybe a vizek, melyek az ég alatt vannak, egy helyre, és tűnjék ki a száraz. És úgy lőn.

¹⁰És nevezé Isten a szárazat földnek, és a vizek gyüleményét nevezé tengernek. És látá Isten, hogy jó.

¹¹És mondá: Teremjen a föld zöldellő és maghozó füvet és gyümölcsöző fát, mely gyümölcsöt hozzon neme szerint, melynek magva önmagában legyen a földön. És úgy lőn.

¹²És terme a föld zöldellő és maghozó füvet neme szerint, és gyümölcsöző fát, mindeniknek magva lévén faja szerint. És látá Isten, hogy jó.

¹³És lőn este és reggel, harmadik nap.

¹⁴Mondá pedig Isten: Legyenek világítók az ég erősségén, és válaszszák el a napot és éjszakát, és legyenek jelűl az időkre és napokra és esztendőkre;

¹⁵hogy világítsanak az ég erősségén, és világosítsák meg a földet. És úgy lőn.

¹⁶És alkota Isten két nagy világítót, – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék éjjel, – és csillagokat.

¹⁷És helyezé azokat az ég erősségébe, hogy világítsanak a földre,

¹⁸és uralkodjanak nappal és éjjel, és válaszszák el a világosságot és sötétséget. És látá Isten, hogy jó.

¹⁹És lőn este és reggel, negyedik nap.

²⁰Mondá még az Isten: Hozzanak elé a vizek csúszómászó élő lényeket és szárnyasokat a föld felett, az ég erőssége alatt.

²¹És teremte Isten nagy czethalakat és minden élő és mozgó lényt, melyeket a vizek eléhoztanak fajaik szerint, és minden szárnyas állatot neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

²²És megáldá azokat, mondván: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; és a madarak sokasodjanak a földön.

²³És lőn este és reggel, ötödik nap.

²⁴Mondá még az Isten: Hozzon elé a föld élő lényeket nemeik szerint, barmokat és csúszómászó állatokat és földi vadakat fajaik szerint. És úgy lőn.

²⁵És alkota Isten földi vadakat fajaik szerint, és barmokat és a földnek minden csúszómászó állatát neme szerint. És látá Isten, hogy jó,

²⁶és mondá: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, ki uralkodjék a tenger halain és az égi madarakon és vadakon és az egész földön és minden csúszómászó állaton, mely mozog a földön.

²⁷És teremté Isten az embert az ő képére; Isten képére teremté őt, férfiuvá és asszonynyá teremté őket.

²⁸És megáldá őket Isten, és mondá: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain és az égi madarakon és minden állatokon, melyek mozognak a földön.

²⁹És mondá Isten: Ime nektek adtam minden maghozó füvet a földön, és minden fákat, melyeknek nemök szerint magvok vagyon önmagokban, hogy legyenek eledelűl nektek.

³⁰és a föld minden állatainak és az ég minden madarainak és mindennek, a mi mozog a földön, és miben élő lélek van, hogy legyen eledelökre. És úgy lőn.

³¹És láta Isten mindent, a mit alkotott vala, és igen jók valának. És lőn este és reggel, hatodik nap.