¹Én a mező virága vagyok, és a völgyek lilioma.

²(Vőlegény). Mint a liliom a tövisek között, olyan az én barátném a leányok között.

³(Menyasszony). Mint az almafa az erdők fái között, olyan az én szerelmesem a fiak között. A mi után kivánkoztam, annak árnyékában ülök; és az ő gyümölcse édes torkomnak.

⁴Bevitt engem a boros pinczébe, elrendezte bennem a szeretetet.

⁵Támogassatok engem virágokkal, erősítsetek engem almákkal; mert lankadok a szerelem miatt.

⁶Balkeze fejem alatt, és jobbja megölel engem.

⁷(Vőlegény). Kényszerítlek titeket, Jerusalem leányai, a vadkecskékre és mezei szarvasokra: föl ne költsétek, és föl ne serkentsétek az én szeretőmet, valamig maga nem akarja.

⁸(Menyasszony). Az én szerelmesem szava! ime ő jön szökellve a hegyeken, átszökellve a halmokat.

⁹Hasonló szerelmesem a vadkecskéhez és a szarvasok fiához; ime falunk mögött áll ő, nézve az ablakon, nézdelve a róstélyon át.

¹⁰Ime az én szerelmesem szól nekem: Kelj föl, siess, én barátném, galambom, szépem! és jőj.

¹¹Mert már a tél elmúlt, a záporeső elvonúlt és eltávozott;

¹²virágok jelentkeznek földünkön, a szőllőmetszés ideje eljött, a gerlicze szava hallatszott földünkön;

¹³a fügefa megtermé első gyümölcsét, a virágzó szőllők kiárasztják illatukat. Kelj föl, én barátném, én szépem! és jőj.

¹⁴Én galambom a kőszikla üregeiben, a kerités hasadékában, mutasd meg nekem orczádat, zengjen szózatod füleimben, mert a te szavad édes, és arczod ékes.

¹⁵Fogjátok meg nekünk a kisded rókákat, melyek pusztítják a szőllőket; mert a mi szőllőnk már virágzik.

¹⁶Az én szerelmesem enyém, és én övé, ki a liliomok közt legeltet,

¹⁷mig föltűnik a nap, és elmúlnak az árnyak. Térj vissza, légy hasonló, én szerelmesem, a vadkecskéhez és a szarvasok fiához Béter hegyein.