¹Halljátok ez igét, kövér tehenek, Szamaria hegyén, kik szorongatjátok a szűkölködőket, és megrontjátok a szegényeket; kik azt mondjátok uraitoknak: Hozzatok elé, hadd igyunk.

²Megesküdött az Úr Isten az ő szentségére: hogy íme eljőnek a napok tirátok, és szigonyokon emelnek titeket és maradványaitokat a forró fazekakba.

³A hasadékokon mentek ki egyik a másik előtt, és Armon felé fogtok vettetni, úgymond az Úr.

⁴Jőjetek hát Bételbe, és gonoszkodjatok; Galgalába, és halmozzátok a vétket; hozzátok el reggel áldozataitokat, harmadnap tizedeiteket.

⁵És áldozzatok kovászosból hálaáldozatot, híjatok föl szabadakaratból való áldozatra, és hirdessétek ezt; mert így akarjátok, Izrael fiai, úgymond az Úr.

⁶Azért én is elvásítottam fogaitokat minden várostokban, és szűkké tettem a kenyeret minden helyeteken; de mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.

⁷Visszatartottam tőletek az esőt három hónappal az aratás előtt; adtam esőt egyik városra, s a másik városra nem adtam esőt; az egyik táj megázott, s a mely tájra nem adtam esőt, kiszáradott.

⁸Két három város is ment egy városba, hogy vizet ihassanak, de nem ittak eleget; és ti mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.

⁹Megvertelek titeket égető széllel és ragyával; kerteitek és szőllőitek sokaságát, a ti olaj- és fügefáitokat megette a hernyó; és ti mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.

¹⁰Halált küldöttem közétek, mint Egyiptomban, megöltem fegyverrel ifjaitokat, elfogattam lovaitokat, és táboraitok bűzét orrotokba juttattam; és ti mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.

¹¹Fölforgattalak titeket, mint fölforgatta az Isten Sodomát és Gomorrát, és lettetek, mint az égésből kiragadott üszög; és mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.

¹²Azért ezeket cselekszem veled, Izrael! miután pedig ezeket cselekedtem veled, készűlj a te Istened elé, Izrael!

¹³Mert íme ő a hegyek alkotója és a szellő teremtője; ő hirdeti beszédét az embereknek; ő képzi a reggeli ködöt, és jár a föld magas helyein; seregek Ura Istene, az ő neve.