Engedelmesség az elöljárókkal szemben.

¹Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fejedelmeknek és a hatóságoknak, engedelmeskedjenek és legyenek minden jóra készek.

²Senkit se szidalmazzanak és ne veszekedjenek, hanem legyenek elnézők, s tanúsítsanak mindenki iránt mindig nagy szelídséget.

³Hiszen egykor mi magunk is oktalanok, hitetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle vágynak és gyönyörnek éltünk, gonoszságunkban és irigykedésünkben utálatra méltóak voltunk és gyűlöltük egymást.

⁴Mikor azonban megjelent az üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megmentett minket,

⁵– nem a mi igaz cselekedeteinkért, hanem irgalmassága miatt – az újjászületés és megújulás fürdőjében. Benne a Szentlélek működik,

⁶akit bőven árasztott ránk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által.

⁷Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek.

Óvás a hamis tanításoktól.

⁸Igaz beszéd ez, s kívánom, hogy teljes határozottsággal hangoztasd: akik hisznek Istenben, törekedjenek arra, hogy jó cselekedetekben elöl járjanak. Ez válik az emberek javára és hasznára.

Befejezés

⁹Kerüld azonban az oktalan kérdéseket, a nemzetségtörténeket, a veszekedéseket s a törvényről szóló vitákat, mert haszontalanok és hiábavalók. A tévtanítót egy-két figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember meghasonlott, bűnben él s önmagát ítéli el.

¹⁰Ha majd hozzád küldöm Artemászt vagy Thickuszt, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy a telet ott töltöm.

¹¹Zénászt, a törvénytudót, és Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek.

¹²Tanulják meg a mieink is, hogy szükség esetén jótettekkel működjenek közre, különben gyümölcstelenek lesznek.

¹³Köszöntenek a velem lévők mindnyájan. Köszöntsd szokat, akik szeretnek minket a hitben.
(Isten) kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)