Engedelmesség az elöljárókkal szemben.

1Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fejedelmeknek és a hatóságoknak, engedelmeskedjenek és legyenek minden jóra készek.

2Senkit se szidalmazzanak és ne veszekedjenek, hanem legyenek elnézők, s tanúsítsanak mindenki iránt mindig nagy szelídséget.

3Hiszen egykor mi magunk is oktalanok, hitetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle vágynak és gyönyörnek éltünk, gonoszságunkban és irigykedésünkben utálatra méltóak voltunk és gyűlöltük egymást.

4Mikor azonban megjelent az üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megmentett minket,

5– nem a mi igaz cselekedeteinkért, hanem irgalmassága miatt – az újjászületés és megújulás fürdőjében. Benne a Szentlélek működik,

6akit bőven árasztott ránk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által.

7Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek.

Óvás a hamis tanításoktól.

8Igaz beszéd ez, s kívánom, hogy teljes határozottsággal hangoztasd: akik hisznek Istenben, törekedjenek arra, hogy jó cselekedetekben elöl járjanak. Ez válik az emberek javára és hasznára.

Befejezés

9Kerüld azonban az oktalan kérdéseket, a nemzetségtörténeket, a veszekedéseket s a törvényről szóló vitákat, mert haszontalanok és hiábavalók. A tévtanítót egy-két figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember meghasonlott, bűnben él s önmagát ítéli el.

10Ha majd hozzád küldöm Artemászt vagy Thickuszt, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy a telet ott töltöm.

11Zénászt, a törvénytudót, és Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek.

12Tanulják meg a mieink is, hogy szükség esetén jótettekkel működjenek közre, különben gyümölcstelenek lesznek.

13Köszöntenek a velem lévők mindnyájan. Köszöntsd szokat, akik szeretnek minket a hitben.
(Isten) kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)