A zsidó nép sorsa

¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom lelkiismeretem tanúsága szerint a Szentlélekben:

²nagy az én keservem és szüntelen szívem fájdalma.

³Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért.

⁴Övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.

⁵Övék az ősatyák, és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenekfölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.

A zsidó nép és Isten ígéretei.

⁶Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik.

⁷És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: „Izsák utódait hívják ivadékoknak.”

⁸Más szóval: nem a testnek gyermekei gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.

⁹Az ígéret ugyanis így hangzik: „Akkor eljövök és Sárának fia lesz.”

¹⁰De nemcsak nála volt így, hanem Rebekánál is, aki Izsák atyánktól együtt foganta fiait.

¹¹Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna – hogy érvényesüljön Isten szabad választása,

¹²mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ –, Rebeka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd az ifjabbnak.”

¹³Írva van ugyanis: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

Isten szabad választása.

¹⁴Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről?

¹⁵Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: „Irgalmazok, akinek irgalmazok, és könyörülök, akin könyörülök.”

¹⁶Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen.

¹⁷Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte.”

¹⁸Így hát akinek akar, irgalmaz, és akit akar, megátalkodottá tesz.

¹⁹Erre ezt az ellenvetést teszed: „Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?”

²⁰Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: miért alkottál engem ilyennek?

²¹Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti?

²²Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, nem azért tette-e, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát?

²³Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?

²⁴Ezek közé hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

Isten új népe.

²⁵Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem,
s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
(s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt).

²⁶Ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
nem vagytok az én népem,
az élő Isten fiainak hívják majd őket.”

²⁷Izajás pedig fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül.”

²⁸Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr.

²⁹Azt is előre megmondta Izajás:
„Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma,
és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”

A zsidó nép bűnössége.

³⁰Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg.

³¹A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére.

³²Ugyan miért nem? Mert nem a hit által, hanem tettekkel akarta elérni. Megbotlottak a botlás kövében,

³³amint írva van:
„A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, szégyent nem vall, aki hisz benne.”