Fölszabadulás a mózesi törvény alól.

¹Nem tudjátok, testvérek – hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt –, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?

²A férjes asszonyt például törvény köti életben lévő férjéhez, férje elhunytával azonban fölszabadul a férj törvénye alól.

³Ha tehát férje életében más férfié lesz, házasságtörőnek mondják, de férje holta után szabad a törvény kötelezettségétől s nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.

⁴Éppígy, testvérek, ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy ahhoz tartozzatok, aki halálából föltámadt. Most tehát teremjünk gyümölcsöt Istennek.

⁵Amíg ugyanis test szerint éltünk, a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban s a halál gyümölcsét teremték.

⁶Most azonban fölszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami lenyűgözött, s ezért a Lélek újdonságában, s nem az elavult betű szerint szolgálunk.

A törvény és a bűn.

⁷Mit mondjunk tehát? Talán bűn a törvény? Szó sincs róla! A bűnt azonban csak a törvény által ismertem meg, mert a bűnös kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná:

⁸ne kívánd! Ám a tilalom alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem minden kívánságot. Ahol ugyanis törvény nincs, ott halott a bűn.

⁹Valamikor törvény nélkül éltem.

¹⁰De mihelyt jött a törvény tilalma, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a tilalom, melynek az életre kellett volna vezetnie, halálomra vált.

¹¹A tilalom ugyanis alkalmat adott a bűnnek, hogy félrevezessen és megöljön.

¹²A törvény tehát szent: tilalma is szent, igaz és jó.

¹³Ami tehát jó, az vált halálomra? Szó sincs róla! Inkább a bűn, mely, hogy bűn mivoltát megmutassa, azzal okozta halálomat, ami jó, s így a tilalom által bizonyítja szerfölött bűnös voltát.

Az ember belső meghasonlottsága.

¹⁴Tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi lény vagyok, a bűnnek rabja.

¹⁵Magam sem értem mit teszek, mert nem azt teszem, amit szeretnék, (a jót), hanem, amit gyűlölök, (a rosszat).

¹⁶Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó,

¹⁷s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.

¹⁸Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, vagyis testemben, mert akarni ugyan kész volnék, de arra, hogy a jót meg is tegyem, nem vagyok képes.

¹⁹Hisz nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok.

²⁰Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

²¹Így tehát erre törvényt találok: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész.

²²A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében,

²³de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van.

²⁴Én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halált hozó testtől?

²⁵Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Értelmemmel tehát Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.