Megértés az aggályosokkal szemben.

¹Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük.

²Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét.

³Írva van ugyanis róla: „Gyalázóid szidalma engem ér.”

⁴Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.

⁵Adja nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek.

⁶Így egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját.

⁷Fogadjátok el tehát egymást, amint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére.

⁸Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket.

⁹A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják Istent, amint írva van:
„Azért áldalak a népek közepett,
és énekelem, Uram, a nevedet.”

¹⁰Aztán meg így szól: „Örvendjetek népével együtt, ti pogányok.”

¹¹Majd ismét:
„Dicsérjétek az Urat minden népe,
minden nemzetek dicsérjétek.”

¹²Izajás meg azt mondja:
„Sarja támad Jesszének,
ki a népek uralkodójává emelkedik,
benne bíznak a pogány nemzetek.”

Befejezés

¹³Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben.

A levél megokolása.

¹⁴Meg vagyok győződve róla, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, és oly bőséges tudással rendelkeztek, hogy magatok is figyelmeztethetitek egymást.

¹⁵Itt-ott merészebben írtam (testvéreim), hogy egyet-mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem címén.

¹⁶Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok közt és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell végeznem, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.

¹⁷Ezzel tehát dicsekedhetem Krisztus Jézusban Isten előtt.

¹⁸Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével.

¹⁹Így Jeruzsálemtől Illíriáig bejártam az egész vidéket és hirdettem Krisztus evangéliumát.

²⁰De becsületbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismerős volt, s ne a mástól rakott alapra építsek, mert írva van:

²¹„Akiknek nem hirdették, majd meglátják,
s megértik majd, kik hírét sem hallották.”

Az apostol útitervei.

²²Ez az, ami sokszor meggátolt abban, hogy hozzátok menjek.

²³Mivel azonban nem akad már tennivalóm ezen a vidéken, s már több éve készülök hozzátok, remélem,

²⁴hogy amikor átkelek Hispániába, átutazóban láthatlak titeket, és útbaigazítást kaphatok tőletek. Előbb azonban ki akarom pihenni magamat köztetek.

²⁵Most Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.

²⁶Macedónia és Achája jónak látta, hogy gyűjtést rendezzen a jeruzsálemi szegény hívek javára.

²⁷Jónak látták, de tartoznak is nekik vele, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek az anyagiakban segítségükre lenni.

²⁸Amikor ezt befejeztem és a gyűjtés eredményét átadtam nekik, útba ejtve titeket, Hispániába utazom.

²⁹Jól tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus (evangéliumának) bőséges áldásával érkezem.

³⁰Kérlek titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztusra, s a Szentlélek szeretetére, támogassatok értem mondott imádságtokkal az Istennél,

³¹hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől, és a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat.

³²Akkor, ha Istennek úgy tetszik, örömmel mehetek hozzátok, hogy körötökben fölüdüljek. Legyen mindnyájatokkal a békesség Istene. Amen.