¹Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe.

²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe.

³Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon.

⁴Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek.

⁵Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett.

⁶Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?

⁷Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is Szőlőmbe, mondta nekik.

⁸Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig.

⁹Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak.

¹⁰Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak.

¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen:

¹²ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük.

¹³Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled
igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?

¹⁴Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked.

¹⁵Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?

¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.)

¹⁷Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát)

¹⁸s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát.

¹⁹Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”

²⁰Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. „Mit akarsz?” – kérdezte.

²¹Ő így felelt: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.”

²²Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték.

²³Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.”

²⁴Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre.

²⁵Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.

²⁶Köztetek azonban ne így legyen,

²⁷hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek.

²⁸Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

²⁹Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte.

³⁰Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

³¹A nép csitította őket, hogy hallgassanak.

³²De ők annál jobban kiabáltak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

³³Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: „Mit tegyek veletek?”

³⁴„Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus könyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.