¹Amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványának adott utasításait, továbbindult, hogy tanítson és hirdesse az igét az ottani városokban.

²Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, elküldte (két) tanítványát ezzel a kérdéssel:

³„Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

⁴Jézus így válaszolt: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok:

⁵vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.

⁶Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

⁷Amikor azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?

⁸Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.

⁹Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

¹⁰Ez az, akiről az Írás mondja:
Nézd, követemet küldöm színed előtt,
hogy elkészítse előtted az utat.

¹¹Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.

¹²Keresztelő János napjaitól fogva mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el azt.

¹³A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték.

¹⁴Ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.

¹⁵Akinek füle van, hallja meg.

¹⁶Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak:

¹⁷Furulyáztunk, de nem táncoltatok,
siránkoztunk, de nem zokogtatok.

¹⁸Eljött János, nem eszik és nem iszik, azt mondják rá: ördöge van.

¹⁹Eljött az Emberfia, eszik-iszik, és azt mondják rá: lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! A bölcsességet azonban művei igazolták.”

²⁰Akkor korholni kezdte a városokat, ahol a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg.

²¹„Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amik nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

²²De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.

²³Te meg Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, a mai napig állna.

²⁴Egyébként mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

²⁵Abban az időben Jézus így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.

²⁶Igen Atyám, így tetszett neked.

²⁷Mindent átadott nekem Atyám:
senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.

²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve:
én felüdítlek titeket.

²⁹Vegyétek magatokra igámat
és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű,
s így nyugalmat találtok lelketeknek.

³⁰Az én igám édes,
az én terhem könnyű.”