Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.

¹Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: „Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott messzire.

²Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt.

³Azok nekiestek, megverték és üres kézzel elkergették.

⁴Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el.

⁵Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még Többet, azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek.

⁶Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.

⁷A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége.

⁸Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből.

⁹Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.

¹⁰Nem olvastátok az Írást:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.

¹¹Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.”

¹²Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak.

Szabad-e adót fizetni a császárnak?

¹³Később néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják.

¹⁴Azok odamentek hozzá és így szóltak: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”

¹⁵Átlátva kétszínűségükön, így szólt: „Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam.”

¹⁶Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: „Kinek a képe és fölirata ez?” „A császáré” – felelték.

¹⁷Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Azok igen elcsodálkoztak rajta.

A föltámadás kérdése.

¹⁸Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést intézték hozzá:

¹⁹„Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

²⁰Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.

²¹Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is,

²²sőt mind a hét (elvette őt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.

²³A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek.”

²⁴Jézus így válaszolt: „Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát?

²⁵A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben.

²⁶A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?

²⁷Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos tévedésben vagytok.”

A főparancs.

²⁸Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: „Melyik az összes parancsok között a legelső?”

²⁹Jézus azt felelte: „Az első így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr.

³⁰Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.)

³¹A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.”

³²Az írástudó erre így válaszolt: „Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más.

³³Őt teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat, többet ér minden égő és más áldozatnál.”

³⁴Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: „Nem vagy messze Isten országától.” Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni.

Dávid fia.

³⁵Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia?

³⁶Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.

³⁷Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?” A nagy néptömeg örömest hallgatta őt.

Óvakodjatok a képmutatástól.

³⁸Máskor így tanította őket: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket,

³⁹szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.

⁴⁰Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”

A szegény asszony két fillérje.

⁴¹Később leült a templom kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.

⁴²Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér.

⁴³Odahívta tanítványait és így szólt: „Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek.

⁴⁴Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését.”