A csodálatos halfogás.

¹Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa.

²Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták.

³Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot.

⁴Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.”

⁵„Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.”

⁶Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett.

⁷Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek.

⁸Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”

⁹A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt,

¹⁰köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”

¹¹Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.

Jézus meggyógyít egy leprást.

¹²Mikor később egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult előtte és kérlelte: „Uram ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

¹³Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra.

¹⁴Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.”

¹⁵Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa és betegségeiből gyógyulást nyerjen.

¹⁶Ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék.

Jézus meggyógyít egy bénát.

¹⁷Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson.

¹⁸Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék.

¹⁹Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé.

²⁰Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”

²¹Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?”

²²De Jézus gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban?

²³Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid? – vagy, ha azt: kelj föl és járj?

²⁴Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd meg az ágyadat és menj haza.”

²⁵Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament.

²⁶Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma!”

Lévi meghívása.

²⁷Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál. „Kövess engem!” – szólította meg.

²⁸Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá.

²⁹Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele.

³⁰A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt. „Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?” – kérdezték tanítványaitól.

³¹Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

³²Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.”

Jézus tanítványai és a böjt.

³³Akkor szemére vetették: „János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak.”

³⁴Jézus így felelt: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény?

³⁵Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek.”

³⁶Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt.

³⁷Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek.

³⁸Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad).

³⁹Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: jobb az ó.”

⁴⁰

A csodálatos halfogás.

⁴¹Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták.

⁴²Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot.

⁴³Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.”

⁴⁴„Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.”

⁴⁵Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett.

⁴⁶Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek.

⁴⁷Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”

⁴⁸A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt,

⁴⁹köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”

⁵⁰Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.

⁵¹

Jézus meggyógyít egy leprást.

⁵²Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra.

⁵³Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.”

⁵⁴Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa és betegségeiből gyógyulást nyerjen.

⁵⁵Ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék.

⁵⁶

Jézus meggyógyít egy bénát.

⁵⁷Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék.

⁵⁸Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé.

⁵⁹Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”

⁶⁰Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?”

⁶¹De Jézus gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban?

⁶²Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid? – vagy, ha azt: kelj föl és járj?

⁶³Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd meg az ágyadat és menj haza.”

⁶⁴Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament.

⁶⁵Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma!”

⁶⁶

Lévi meghívása.

⁶⁷Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá.

⁶⁸Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele.

⁶⁹A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt. „Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?” – kérdezték tanítványaitól.

⁷⁰Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

⁷¹Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.”

⁷²

Jézus tanítványai és a böjt.

⁷³Jézus így felelt: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény?

⁷⁴Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek.”

⁷⁵Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt.

⁷⁶Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek.

⁷⁷Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad).

⁷⁸Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: jobb az ó.”