A házasságtörő asszony.

¹Jézus kiment az Olajfák hegyére.

²Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket.

³Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították.

⁴„Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen.

⁵Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?”

⁶Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön.

⁷További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: „Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!”

⁸Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön.

⁹Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal.

¹⁰Jézus akkor fölegyenesedett: „Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?”

¹¹„Senki, Uram!” – felelte. Mire Jézus így szólt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Jézus a világ világossága.

¹²Máskor így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

¹³Erre a farizeusok megjegyezték: „Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes.”

¹⁴Jézus megfelelt nekik: „Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek.

¹⁵Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.

¹⁶Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya.

¹⁷Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes.

¹⁸Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.”

¹⁹Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

²⁰Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

A hitetlenség büntetése.

²¹Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben.

²²Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?”

²³De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én fölülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból.

²⁴Azért mondtam nektek: meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.”

²⁵Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” „Az, amit kezdettől fogva mondok nektek” – válaszolta Jézus.

²⁶Sokat kellene még rólatok bírálóan mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.”

²⁷Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.

²⁸Jézus tovább folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított.

²⁹Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.”

³⁰E szavaira sokan hittek benne.

Ábrahám fiai.

³¹Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok,

³²megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

³³Ők tiltakoztak: „Ábrahám fiai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mondhatod te: szabadok lesztek?”

³⁴Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.

³⁵A szolga nem marad végleg a házban, de a fiú mindig ott marad.

³⁶Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek.

³⁷Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok.

³⁸Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok.”

³⁹Azok közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus azonban szavukon fogta őket: „Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett.

⁴⁰De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek.”

⁴¹De azok visszavágtak: „Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy Atyánk van: Isten.”

⁴²Jézus ismét szavukon fogta őket: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem.

⁴³Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat.

⁴⁴A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja.

⁴⁵Nekem viszont, aki igazat beszélek, nem hisztek. Ki vádolhat közületek bűnnel engem?

⁴⁶Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem?

⁴⁷Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől.”

Jézus előbb volt, mint Ábrahám.

⁴⁸Erre a zsidók nekitámadtak: „Ugye joggal mondjuk, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van.”

⁴⁹Jézus tiltakozott: „Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem.

⁵⁰De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítéletet mond.

⁵¹Bizony, bizony mondom nektek: aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.”

⁵²A zsidók közbevágtak: „Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: aki tanításomat megtartja, halált nem ízlel sohasem.

⁵³Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?”

⁵⁴Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném önmagamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt.

⁵⁵Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom.

⁵⁶Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat.

⁵⁷Látta és örvendezett.” A zsidók erre fölháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?”

⁵⁸Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”

⁵⁹Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból.