A kánai menyegző.

Jézus nyilvános működése

¹Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett.

²Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre.

³Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs már boruk.”

⁴Jézus hozzá fordult: „Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.”

⁵Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: „Tegyétek, amit mond.”

⁶Állt ott hat nagy kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik két- vagy hárommérős volt.

⁷Jézus megparancsolta nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Színig töltötték.

⁸Akkor azt mondta nekik: „Most merítsetek, és vigyétek a násznagynak.” Vittek neki.

⁹A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették.

¹⁰A násznagy hívatta a vőlegényt és szemére vetette: „Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.”

¹¹Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai
Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne.

¹²Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak.

A templom megtisztítása.

¹³Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus fölment Jeruzsálembe.

¹⁴A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le.

¹⁵Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt. A pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta.

¹⁶A galambárusokhoz pedig így szólt: „Vigyétek el innét ezeket! Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”

¹⁷Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: „Buzgóság emészt el házadért.”

¹⁸Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: „Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?”

¹⁹Jézus így felelt: „Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra fölépítem azt.”

²⁰A zsidók megütköztek ezen: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod fölépíteni?”

²¹Ő azonban saját testének templomára gondolt.

²²Mikor aztán föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondására és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak.

²³Húsvét ünnepén amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat.

²⁴De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat,

²⁵és nem szorult rá, hogy bárki is fölvilágosítsa az emberről. Tudta ő mi lakik az emberben.