A betániai vacsora.

1Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus feltámasztott halottaiból.

2Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt telepedett vele asztalhoz.

3Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával.

4Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott ezért:

5„Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s miért nem osztották ki a szegények közt?”

6Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt.

7Jézus rászólt: „Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.

8Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.”

Határozat Lázár ellen.

9A zsidók közül sokan megtudták, hogy ő ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból.

10Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

11mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe.

12Másnap nagy tömeg vonult föl az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje.

13Így kiáltoztak:
„Hozsanna!
Áldott, ki az Úr nevében jön,
Izrael királya!”

14Akadt ott egy szamár, Jézus felült rá. Erről mondja az Írás:

15„Ne félj, Sion leánya!
Nézd csak, királyod jön
szamárcsikó hátán.”

16Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy, amint végbement.

17A nép, azok, akik ott voltak, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, tanúságot tett róla.

18Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

19A farizeusok viszont egymás szemére vetették: „Látjátok, hogy semmire sem mentek vele: az egész világ utána fut!”

Jézus és a pogányok.

20Azok közt, akik fölzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is.

21Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

22Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak.

23Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia.

24Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.

25Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre.

26Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

Szózat az égből.

27Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám?

28De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem.”

29Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások azonban megjegyezték: „Angyal beszélt vele.”

30Jézus fölvilágosította őket: „Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek.

31Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét.

32Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.”

33E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg.

34A nép ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát föl kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?”

35Jézus így válaszolt nekik: „Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amíg a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár, nem tudja hová megy.

36Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük.

A zsidók hitetlensége.

37Jóllehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne.

38Így teljesedett be Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitte igehirdető szavunkat,
és az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?”

39Azért nem tudtak hinni, mert amint Izajás megjövendölte:

40„Szemüket elvakította
és megkérgesítette szívüket,
hogy szemükkel ne lássanak,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket.”

41Így szólt Izajás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla.

42A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából.

43Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsőségét.

Jézus isteni küldetése.

44Jézus hangos szóval hirdette: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.

45Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

46Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.

47Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot.

48Van bírája annak, aki megvet engem és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon.

49Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek.

50És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.”