A betániai vacsora.

¹Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus feltámasztott halottaiból.

²Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt telepedett vele asztalhoz.

³Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával.

⁴Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott ezért:

⁵„Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s miért nem osztották ki a szegények közt?”

⁶Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt.

⁷Jézus rászólt: „Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.

⁸Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.”

Határozat Lázár ellen.

⁹A zsidók közül sokan megtudták, hogy ő ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból.

¹⁰Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

¹¹mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe.

¹²Másnap nagy tömeg vonult föl az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje.

¹³Így kiáltoztak:
„Hozsanna!
Áldott, ki az Úr nevében jön,
Izrael királya!”

¹⁴Akadt ott egy szamár, Jézus felült rá. Erről mondja az Írás:

¹⁵„Ne félj, Sion leánya!
Nézd csak, királyod jön
szamárcsikó hátán.”

¹⁶Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy, amint végbement.

¹⁷A nép, azok, akik ott voltak, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, tanúságot tett róla.

¹⁸Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

¹⁹A farizeusok viszont egymás szemére vetették: „Látjátok, hogy semmire sem mentek vele: az egész világ utána fut!”

Jézus és a pogányok.

²⁰Azok közt, akik fölzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is.

²¹Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

²²Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak.

²³Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia.

²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.

²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre.

²⁶Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

Szózat az égből.

²⁷Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám?

²⁸De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem.”

²⁹Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások azonban megjegyezték: „Angyal beszélt vele.”

³⁰Jézus fölvilágosította őket: „Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek.

³¹Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét.

³²Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.”

³³E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg.

³⁴A nép ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát föl kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?”

³⁵Jézus így válaszolt nekik: „Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amíg a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár, nem tudja hová megy.

³⁶Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük.

A zsidók hitetlensége.

³⁷Jóllehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne.

³⁸Így teljesedett be Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitte igehirdető szavunkat,
és az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?”

³⁹Azért nem tudtak hinni, mert amint Izajás megjövendölte:

⁴⁰„Szemüket elvakította
és megkérgesítette szívüket,
hogy szemükkel ne lássanak,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket.”

⁴¹Így szólt Izajás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla.

⁴²A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából.

⁴³Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsőségét.

Jézus isteni küldetése.

⁴⁴Jézus hangos szóval hirdette: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.

⁴⁵Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

⁴⁶Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben.

⁴⁷Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot.

⁴⁸Van bírája annak, aki megvet engem és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon.

⁴⁹Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek.

⁵⁰És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.”