Jézus a jó pásztor.

¹„Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló.

²Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

³Annak kinyit az őr és a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket.

⁴Miután kieresztette saját (juhait), megindul előttük, és a juhok követik őt, mert ismerik hangját.

⁵Idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik.”

⁶Jézus ezt a példabeszédet mondta nekik, de ők nem értették, hogy mit akar vele mondani.

⁷Jézus tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: a juhok számára én vagyok az ajtó.

⁸Mindannyian, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.

⁹Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőre talál.

¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket.

¹³A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem,

¹⁵mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért.

¹⁶Más juhaim is vannak, de nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem.

¹⁸Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feöladatot kaptam Atyámtól.”

¹⁹E beszéd miatt szakadás támadt a zsidók között.

²⁰Sokan közülük azt mondták: Ördöge van és megháborodott. Mit hallgatjátok?”

Negyedszer Jeruzsálemben

²¹Mások viszont megjegyezték: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?”

A templomszentelés ünnepén.

²²A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben.

²³Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában.

²⁴Körülvették őt a zsidók és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.”

²⁵Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam.

²⁶De ti nem hiszitek, mert nem vagytok juhaim közül valók.

²⁷Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem.

²⁸Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.

²⁹Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből.

³⁰Én és az Atya egy vagyunk.”

³¹A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék.

³²Jézus szemükre vetette: „Sok jót tettem veletek Atyám erejéből, e cselekedetek közül melyikért akartok megkövezni?”

³³A zsidók visszavágtak: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mert ember létedre Istenné teszed magadat.”

³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

³⁵Ha már azokat is isteneknek mondja az Írás, akikhez Isten igéje szólt, és az Írás nem veszíti érvényét,

³⁶hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodol, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

³⁷Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem.

³⁸De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.”

³⁹Ismét el akarták fogni, de ő kiszabadult kezeik közül.

Jézus Pereában.

⁴⁰Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.

⁴¹Sokan keresték föl, mert így vélekedtek: „János ugyan semmi csodát sem művelt, de mindaz, amit őróla mondott, igaz volt.”

⁴²És sokan hittek benne.