Új ég és új föld.

Hatodik látomás: A mennyei Jeruzsálem

¹Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger is megszűnt.

²Akkor (én, János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.

³A trón felől harsány hangot hallottam: „Nézd, ez Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, azok pedig az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

⁴Letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt.”

⁵A trónon ülő így szólt: „Íme, én újjáalkotok mindent.” Azután hozzám fordult: „Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak.”

⁶Majd így folytatta: „Beteljesedett. Én az Alfa és az Ómega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából.

⁷A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam.

⁸A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál.”

Az új Jeruzsálem.

⁹Akkor odajött egyik a hét angyal közül, akiknél a végső hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét.”

¹⁰Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennyből, Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet,

¹¹mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.

¹²Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve.

¹³Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu.

¹⁴A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

¹⁵Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost, kapuit és falát.

¹⁶A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége.

¹⁷Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt. Hossza, magassága és szélessége egyenlő. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is.

¹⁸A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.

¹⁹A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

²⁰az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

²¹A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drágagyöngyből. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.

²²Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma.

²³A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány.

²⁴Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki.

²⁵Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka.

²⁶Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek.

²⁷De nem léphet be oda tisztátalan szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.

²⁸

Hatodik látomás: A mennyei Jeruzsálem

Új ég és új föld.

²⁹Akkor (én, János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.

³⁰A trón felől harsány hangot hallottam: „Nézd, ez Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, azok pedig az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

³¹Letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt.”

³²A trónon ülő így szólt: „Íme, én újjáalkotok mindent.” Azután hozzám fordult: „Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak.”

³³Majd így folytatta: „Beteljesedett. Én az Alfa és az Ómega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából.

³⁴A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam.

³⁵A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál.”

³⁶

Az új Jeruzsálem.

³⁷Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennyből, Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet,

³⁸mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.

³⁹Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve.

⁴⁰Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu.

⁴¹A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

⁴²Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost, kapuit és falát.

⁴³A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége.

⁴⁴Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt. Hossza, magassága és szélessége egyenlő. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is.

⁴⁵A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.

⁴⁶A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

⁴⁷az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

⁴⁸A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drágagyöngyből. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.

⁴⁹Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma.

⁵⁰A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány.

⁵¹Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki.

⁵²Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka.

⁵³Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek.

⁵⁴De nem léphet be oda tisztátalan szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.