Az első négy csésze kiöntése.

¹Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: „Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön.”

²Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták.

³A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élőlény elpusztult.

⁴A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak.

⁵Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: „Igazságos vagy (Uram), aki vagy és aki voltál.

⁶Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!”

⁷Hallottam, hogy az oltár felől egy másik is szól: „Úgy van Uram, mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!”

⁸A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erőt nyert arra, hogy (hőséggel és) tűzzel gyötörje az embereket.

⁹Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet.

Az utolsó három csésze kiöntése.

¹⁰Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult.

¹¹Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikből.

¹²A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak.

¹³Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki.

¹⁴Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. –

¹⁵Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. –

¹⁶A királyokat összegyűjti arra a helyre, melynek héber neve Harmageddón.

¹⁷A hetedik (angyal) a levegőbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felől nagy szózat tört elő: „Megtörtént!”

¹⁸Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön.

¹⁹A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki.

²⁰Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni.

²¹Mázsás nagy jégeső hullott az égből az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt.