A Bárány és kísérete.

¹Akkor láttam, hogy a Bárány ott állt Sion hegyén. Vele volt a száznegyvennégyezer, akik homlokukon viselték az ő nevét és Atyjának nevét.

²Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását s mint erős mennydörgés robaját. A szózat, melyet hallottam, úgy hangzott, mint mikor a hárfások hárfáikat pengetik.

³Új éneket énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer.

⁴Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, hanem szüzek maradtak. A Bárány nyomában járnak, bárhová megy. Ők a megváltottak az emberek közül, zsengéi Istennek és a Báránynak.

⁵Ajkukon nincsen hazugság, szeplőtelenül állnak (Isten trónja előtt).

Az ítélet három angyala.

⁶Akkor láttam, hogy egy másik angyal száll az ég magasán. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld lakóinak: minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.

⁷Harsány hangon kiáltotta „Féljétek Istent s dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok őt: az ég, a föld, a tenger és a vízforrások alkotóját.”

⁸Egy másik angyal követte, aki így kiáltott: „Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon, mely paráznaságának tüzes borával ittassá tett minden nemzetet.”

⁹Egy harmadik angyal is követte őket. Harsány hangon kiáltotta az is: „Aki imádja a vadállatot és szobrát, vagy aki viseli jelét homlokán vagy kezén, az inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe.

¹⁰Tűz és kénkő fogja kínozni a szent angyalok és a Bárány színe előtt.

¹¹Gyötrelmének füstje fölszáll örökkön-örökké. Nem lesz nyugalma sem éjjel, sem nappal, mert imádta a vadállatot és szobrát, és viselte nevének jelét.

¹²Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik kitartanak Isten parancsai és Jézus hite mellett.”

¹³Erre szózatot hallottam az égből: „Jegyezd föl: mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.”

Az aratás három angyala.

¹⁴Folytatódott látomásom. Fehér felhőt láttam, a felhőn ember fiához hasonló ült. Fején aranykoronát viselt, kezében éles sarló.

¹⁵Egy másik angyal jött ki a templomból és harsány hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Lendítsd meg sarlódat és arass! Itt az aratás ideje, már érett a vetés a földön.”

¹⁶A felhőn ülő sarlóját a földre hajította és learatta a földet.

¹⁷Ekkor egy másik angyal lépett ki a mennyei templomból, akinek éles metszőkése volt.

¹⁸Egy harmadik angyal az oltártól lépett elő. Ennek hatalma volt a tűz fölött. Harsány hangon kiáltott annak, akinél az éles metszőkés volt: „Lendítsd meg éles késedet, és szüreteld le a föld szőlejének fürtjeit, mert beért már a szeme.”

¹⁹Az angyal lehajította éles metszőkését a földre, leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy sajtójába vetette.

²⁰A sajtót a városon kívül kitaposták. Annyi vér folyt ki a sajtóból, hogy a lovak zablájáig ért, ezerhatszáz stádiumnyira.