Két tanú a szent városban.

¹Akkor vesszőhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: „Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat.

²A templom előcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni.

³Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessen bűnbánatot.”

⁴Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, mely a föld Urának színe előtt áll.

⁵Ha valaki bántja őket, tűz csap ki szájukból, és fölemészti az ellenséget. És ha bárki is árt nekik, a halál fia.

⁶Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.

⁷Mikor tanúságukat befejezik, a mélységből fölbukkanó vadállat harcra kél ellenük, legyőzi és megöli őket.

⁸Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom.

⁹A népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék.

¹⁰A föld lakói ujjongani fognak emiatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak.

¹¹De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük és talpra álltak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték őket.

¹²Az égből hangos szózatot hallottak, így szólt hozzájuk: „Jöjjetek föl ide!” Erre ellenségeik szeme láttára egy felhőben fölszálltak a mennybe.

¹³Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze összeomlott, és a földrengésben hétezer ember vesztette életét. A többieket félelem szállta meg és dicsőíteni kezdték Istent a mennyben.

¹⁴Így múlt el a második jaj, de hamarosan eljön a harmadik.

A hetedik harsonaszó és a harmadik jaj.

¹⁵A hetedik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy üdvrivalgás hangzott föl az égben: „Urunké és Fölkentjéé a világ uralma: ő uralkodik örökkön-örökké. (Amen.)”

¹⁶Az Isten színe előtt trónoló huszonnégy vén arcra borult és e szavakkal áldotta Istent:

¹⁷„Hálát adunk neked mindenható Úristen, aki vagy, aki voltál (és aki eljössz), mert átvetted a főhatalmat és uralkodol.

¹⁸A nemzetek ugyan háborogtak, de eljött a megtorlásnak és a holtak megítélésének ideje. Jutalmazd meg szolgáidat: a prófétákat, a szenteket és akik nevedet félik, kicsinyeket, nagyokat; azok pedig, akik megrontották a földet, pusztuljanak.”

¹⁹Erre a mennyben megnyílt Isten temploma és a templomban láthatóvá lett a szövetség szekrénye. Villámlás, csattogás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.