A zsidók vádat emelnek az apostol ellen.

¹Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kíséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó előtt, hogy vádat emeljen Pál ellen.

²Ennek elővezetése után Tertullusz hozzálátott a vád előadásához: „A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk és sok dologban javulás állt be ennek a népnek életében.

³Ezt mindig és mindenütt hálás lélekkel ismerjük el, kegyelmes Félix.

⁴De hogy hosszasabban föl ne tartóztassalak, kérlek, kegyeskedj szokásod szerint röviden meghallgatni minket. Meggyőződtünk arról, hogy ez hitvány ember:

⁵az egész földkerekségen lázadást szít az összes zsidók közt és a názáretiek felekezetének ő áll az élén.

(7.) (Törvényünk szerint akartunk fölötte ítélkezni, de Líziász
ezredes karhatalommal kiragadta őt kezünkből, s elrendelte,
hogy vádlói eléd járuljanak.)

⁶Sőt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, s ezért elfogtuk.

⁷Hallgasd ki, tőle megtudhatod, hogy mi az igazság mind e vádpontjainkkal kapcsolatban.”

⁸A zsidók is erősítgették, hogy mindez így van.

⁹A helytartó ekkor intett Pálnak, hogy fölszólalhat. „Tudom, hogy sok esztendeje szolgáltatsz igazságot ennek a népnek, kezdte ő beszédét, ezért hát nyugodt lélekkel adom elő védekezésemet.

¹⁰Meggyőződhetsz arról, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy Jeruzsálembe érkeztem imádkozni.

¹¹Nem is találtak úgy rám a templomban vagy a zsinagógában, de még a városban sem, hogy valakivel veszekedtem volna vagy csődületet idéztem volna elő.

¹²Az ellenem emelt vádakat sem tudják előtted bizonyítani.

¹³Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenét a szerint a tanítás szerint szolgálom, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.

¹⁴Istenbe vetett reménnyel hiszem, hogy az igazak és a gonoszok föl fognak támadni. Ezt különben ők maguk is várják.

¹⁵Ezért magam is törekszem, hogy lelkiismeretem mindig feddhetetlen legyen Isten és az emberek előtt.

¹⁶Több év elmúlta után azért jelentem meg, hogy alamizsnát hozzak népemnek, áldozatot mutassak be (és fogadalmat teljesítsek.)

¹⁷Ez alkalommal találtak rám megtisztulásom után a templomban, de nem tömeggel vagy zavart keltve.

¹⁸Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie előtted, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem,

¹⁹vagy akár ezek maguk, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, mikor a főtanács előtt álltam?

²⁰Talán csak nem abban az egyetlen mondatban, amit köztük állva kiáltottam: a holtak föltámadásának ügyében állok ma ítélőszéketek előtt?”

²¹Félix ekkor elutasította őket, mert sok mindent tudott a tanításról. „Majd ha Líziász ezredes ideérkezik, mondta, akkor fogok ügyetekben döntést hozni.”

²²A századosnak pedig azt az utasítást adta, hogy tartsa őrizetben, de hagyja nyugton és ne akadályozzon meg senkit ismerősei közül, ha szolgálatára akar lenni.

²³Néhány nap múlva Félix zsidó feleségével, Druzillával együtt megjelent, hívatta Pált és meghallgatta őt a Jézus Krisztusban való hitről.

A pör elnyújtása.

²⁴Mikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő életről kezdett magyarázni, Félix megrettenve közbeszólt: „Most csak menj, megfelelő időben majd hívatni foglak.”

²⁵Emellett azt is remélte, hogy Páltól pénzt tud majd kizsarolni. Éppen ezért gyakran hívatta és elbeszélgetett vele.

²⁶Két év múlva azután Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. Mivel pedig a zsidók kedvében akart járni, Pált a fogságban hagyta.