¹Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak megbízottjait.

²A megbízottól pedig nem kívánnak többet, mint hogy hűséges legyen.

³Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy ti mondtok felőlem ítéletet, vagy más emberi bíróság. Hiszen önmagam fölött sem ítélkezem.

⁴Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem ment föl. Az Úr mond fölöttem ítéletet.

⁵Ne ítéljetek tehát idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki bevilágít a sötétség titkaiba, s a szívek szándékait is földeríti. Akkor majd mindenki elismerésben részesül Istentől.

⁶Ezt pedig, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Csak ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék egyikkel a másik rovására.

⁷Ki tesz téged másnál különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

⁸Ti már jóllaktatok, már meg is gazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk.

⁹Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket apostolokat utolsókká tett, s mintegy halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak, s az angyaloknak és embereknek is.

¹⁰Mi oktalanok vagyunk Krisztusért,
ti okosak Krisztusban,
Mi gyöngék vagyunk, ti erősek,
ti megbecsültek, mi megvetettek.

¹¹Mindmáig éhezünk és szomjazunk,
nincs ruhánk és verést szenvedünk,

¹²Nincs otthonunk
és a kezünk munkájával fáradunk.
Átkoznak minket, de mi áldást mondunk.
Üldöznek minket, de mi elviseljük.

¹³Gyaláznak minket, de mi vígasztalunk.
Szinte salakja lettünk ennek a világnak,
mindenkinek söpredéke mostanáig.

¹⁴Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem, mint kedves fiaimat, intelek.

¹⁵Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek.

¹⁶Kérlek tehát titeket, legyetek követőim, (mint ahogy én Krisztus követője vagyok).

¹⁷Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztus Jézusban, amit mindenütt, minden egyházban hirdetek.

¹⁸Némelyek úgy fölfuvalkodnak, mintha nem készülnék hozzátok.

¹⁹Pedig, ha az Úr is akarja, hamarosan hozzátok indulok. Akkor majd meggyőződöm a fölfuvalkodottaknak – nem szavairól, hanem – erejéről.

²⁰Isten országa ugyanis nem szavakban, hanem erőben áll.

²¹Mit akartok hát? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?