Szent Gellért püspök, vértanú

szeptember 24.

Gellért 980 körül született Velencében. Magasabb iskolai képzettségét Bolognában szerezte. Velencében a Szent György-apátságban élt, apátnak választották A Szentföldre utaztában útja megszakadt, a Gondviselés Magyarországra irányította. Szent István rábízta Imrének a nevelését. 1023-ban Bakonybélben remetéskedett, majd ő szervezte meg a csanádi püspökséget, amelynek első püspöke lett. Ott volt István halálos ágyánál, amikor a Szűzanyának ajánlotta az országot. István halála után a pogánysághoz visszahúzó lázadók letaszították a ma az ő nevét viselő hegyről, 1046. szeptember 24-én.

Szent Gellértet népünk kereszténnyé válásának kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre nevelőjeként, remeteként, püspökként és vértanúként szolgálja Istent és népünk kereszténnyé válását. Ma is szükség van arra, hogy megerősítsük keresztény hitünket, és sokakat elvezessünk Istenhez.

Isten csodálatos gondoskodása vezette Gellértet magyar földre, hogy Imre nevelésével, majd püspökként népünk kereszténnyé tételén munkálkodjon. Hálaadással lépünk Istenünk elé, megköszönjük gondoskodó szeretetét, és kérjük, vezesse és erősítse továbbra is népünket.

Néhány nagy szentnek megadatott a vértanúság, néhány nagy szent vágyott a vértanúságra, mégsem lett az. Mi talán nem is vagyunk olyan erősek, mint szent Gellért, a körülményeink sem olyan ellenségesek. De a mindennapi vértanúság nekünk is felkínáltatik: az önlegyőzés, a becsületes kötelességteljesítés stb. vértanúsága. Ezekhez biztos van elég erőnk, ha másképp nem, hát Isten kegyelmi segítségével. Ezek a kis vértanúságok is értékesek Isten szemében.

http://www.katolikus.hu/szentek/0924.html

Vértanúk miséje, 310.

A szentmise olvasmányai

Bölcs 3,1-9
Az igazak halálát Isten úgy fogadja, mint egészen elégő áldozatot.

Mt 10,28-33
Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet!