Szent Zoerárd András és Benedek remeték

július 17.

Mindketten a Zobor-hegy alatti kolostorban éltek, majd remeteségben vonultak a Vág mellé, a szkalkai barlangba. Zoerárd-András lengyel volt. Ő halt meg előbb, 1010 körül. Holttestét felvitték a nyitrai Szent Emmerán-templomba. Benedek túlélte mesterét és tovább folytatta remeteéletét. Rablók oltották ki életét, mert azt hitték, hogy kincset rejteget. Ő is ott nyugszik társával együtt Nyitrán. 1083. július 17-én avatták szentté őket.

Nekünk is meg kell találnunk életünkben a csendnek a helyét és idejét, hogy Jézus felüdíthessen és megerősíthessen minket. A remeteség távol áll a mai embertől. A remete elvonulva a világtól egyedül Istennek él. Pedig mindannyiunknak szüksége van valamilyen szinten remeteségre. Városban pusztai magányod, fogalmaz Carlo Caretto. Szeretnénk megtalálni a csend helyét lehetőségét életünkben, hogy meghalljuk Isten szavát, és aszerint cselekedjünk.

Lengyel származású magyarországi remeték. András másik neve Zoerard (Szórád). A XI. században Szent István uralkodása alatt jöttek Magyarországra, s a Nyitra melletti Zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek. A monostor apátja engedélyével a Zoborhegy egyik barlangjában remete életet kezdtek, majd a nagyobb magány után vágyódva a Vág folyó melletti Szkalkára mentek, ahol András meghalt. Benedek még három évig remetéskedett itt egyedül, amikor rablók megölték és a Vág vizébe dobták. Nyitrán Szent Emmerán vértanú templomában temették el, András holtteste mellé.

Istenhez menni. Kilépni a mindennapok forgatagából, elcsendesedni. A remeték különös módon élik meg ezt az elvonulást a magányban.

Bővebben

Szerzetesek miséje, 328.

Választható olvasmányok

2Kor 6,4-10
Krisztusért olyanok vagyunk, mint akiket halálra szántak, mégis élnek.

Mt 16,24-27
Aki elveszíti életét érettem, megtalálja azt.