Árpádházi Szent Erzsébet

november 19.

1207-ben Sárospatakon született. Szülei II. Endre király és Gertrúd. Wartburg várában nevelkedett. 14 éves korában Wartburg őrgrófjának, Lajosnak lett a felesége. Már húszéves korában megözvegyült. A jó feleség mintaképe volt. El kellett hagynia gyermekeivel együtt otthonát. További éveit Marburgban élte le. Mint ferences harmadrendi szegénységi fogadalmat tett. Egész életét az önfeláldozó felebaráti szeretet jellemezte. Meghalt 1231. november 17-én Marburgban. Már négy évvel halála után szentté avatták. Fejereklyéjét a bécsi Szent Erzsébet-templomban őrzik.

Árpádházi Szent Erzsébet a mogyoródi templom oltárképén

Négyéves korában Wartburg várába került, mert Hermann türingiai tartományi gróf Hermann nevű fiával jegyezték el, ott kellett nevelkednie. Nehezére esett a szeretteitől való elszakadás is, a vár állandóan nyüzsgő vendégzsivaja is idegen volt számára, de még inkább az az ellenszenv esett nehezére, amivel új környezetében a legtöbben fogadták. Hatéves volt, amikor édesanyja meghalt (l. Bánk bán), ettől kezdve szinte csak az ima volt egyetlen vigasztalódása.

Később Hermann gróf és felesége mindent megpróbált, hogy védelmezze és segítse jövendő menyüket, hogy kellemessé tegyék életét. Aztán hirtelen meghalt a kijelölt vőlegény és ez megint csak lehetetlenné tette Erzsébet életét. Az idős gróf ekkor azt javasolta, legyen második fiának, Lajosnak a menyasszonya. Ennek Erzsébet is örült, mert Lajos már korábban is figyelmes volt iránta, kölcsönösen vonzódtak egymás iránt. Az udvar intrikái ellen Lajos nagy határozottsággal vette védelmébe szeretett menyasszonyát, és 1221-ben gyönyörű esküvőn házasságot kötöttek.

Csodálatosan boldog évek következtek, mintaszerű harmóniában éltek. Lajos teljesen partner volt Erzsébet vallásosságában, kölcsönösen segítették egymás életszentségét. Erzsébet igen sokat imádkozott, böjtölt, sőt vezekelt. A házassága lehetővé tette, hogy most már teljes energiával segíthesse a szegényeket, betegeket, nyomorékokat. Menhelyet állított fel, maga is ápolta a nyomorultakat, elesetteket.

1227-ben férje egy keresztes hadjáratra indult, de útközben járványban hirtelen meghalt. Erzsébet a fájdalomtól csaknem eszét vesztette. A gyász fájdalmát a sógorainak üldözése még fokozta, de most már ő sem bírta elviselni ezt a számára oly idegen világot. Az élettörténetét ettől kezdve a legendák fátylán keresztül ismerjük. Tudni kell azonban, hogy életét Erzsébet ettől kezdve tudatosan is alakította. Törekedett a mindent meghaladó önfeláldozás és szolgálat megvalósítására. Ez a helyzete ellentétes a kitaszított özvegynek a mártírsorsával. Pedig az igazság ez. IX. Gergely pápa személyesen rendelte Erzsébet gondoskodójává azt a Marburgi Konrád mestert, aki már Lajos életében is lelki vezetője volt Erzsébetnek.

Konrád mester segítette Erzsébetet az életszentségi hajlamának kibontakozásában. Kérlelhetetlenül szigorú volt. Kegyetlenül büntetett, a természeti hajlandóságokat igyekezett elfojtani. Erzsébet jó tanítvány volt, semmi sem zavarta meg vidámságát. Lelki szárnyalását viszont csak nehezen lehetett féken tartani.

Három piciny gyermekével megpróbált Eisenachba menekülni, de ott nem fogadták be őket. Egy ólban kellett nyomorognia, gyermekeit is elvették tőle, dolgoznia kellett. Mindez a szenvedés azonban csak közelebb vitte őt Isten szeretetéhez.

Férje barátainak a nyomására visszafogadták később Wartburgba. Ő azonban nem érezte ott jól magát, 1228-ban elvonult Marburgba, és ott ferences harmadrendi lett. Sokat imádkozott, alamizsnálkodott, böjtölt. Élete utolsó napjait gyermeki derű sugározta be. Mindenét elajándékozta és társnőit vigasztalta.

1231. november 17-én súlyos betegség után, és boldog belenyugvással halt meg. Halála után négy évvel, 1235. május 26-án IX. Gergely pápa már szentté avatta, édesapja még megélte lánya szentté avatását.

Erzsébet a felebaráti szeretet szentje. Tudta jól használni vagyonát, nem ijedt meg környezete rosszallásától. Arra bíztat példája, hogy vegyük észre a rászorulót, és ne ijedjünk meg a környezetünkben felhangzó ellenvetéstől, hanem Isten erejével járjunk a Krisztusi úton.

Példája: Jóban rosszban légy szentéletű.

Bővebben

Jótékonykodók miséje, 329.

Az utolsó ítéletkor biztosan felhangzik feléje a krisztusi szó, amit a szentmise kezdőénekében olvasunk: Jöjjetek, Atyám áldottai! - mondja az Úr. Szükséget szenvedtem, és gondot viseltetek rám. Bizony mondom nektek, amit legkisebb testvéreim közül egynek tettetek, nekem tettétek.

OLVASMÁNY Péld 31,10-13.19-20.30-31
Az Ószövetségben már világosan meglátták, hogy az ember értékét nem a külső szépség, nem a származás adta méltóság, hanem a cselekedetek harmóniája, a hűség és a szorgalom adja; és az igazi istenfélelem a maradandó.

Vagy

SZENTLECKE 1Jn 3,14-18
Az elmulasztott szeretet-cselekedetek eltávolítanak Istentől. A szeretet megtagadása felér a gyilkossággal. Aki szereti Istent, annak szeretnie kell a felebarátját is. Szent Erzsébet élete hősies példa erre.

EVANGÉLIUM Lk 6,27-38
Erőszakkal telített világunkban meghökkentően hangzik Jézus tanítása az önzetlenségről, az önmagát kifosztó jótékonyságról, és az ellenség szeretetéről. Sokszor teljesíthetetlennek látszik ez a parancs. Pedig csak a bátorság hiányzik Jézus követéséhez.