A Szent Péter- és Szent Pál-bazilikák felszentelésének évfordulója

november 18.

A két főapostol sírja fölé a Konstantin császár által épített bazilikákat az évszázadok folyamán ismételten restaurálták. A Bramante és Michelangelo által épített új Szent Péter-templomot VII. Orbán pápa szentelte fel 1626. november 18-án. A falakon kívüli Szent Pál-bazilika 1823-ban leégett. Az egész világból érkező adományok segítségével újjáépítették. IX. Piusz pápa szentelte fel 1854. december 10-én.

Már a XII. századtól november 18-án ünnepelték Szent Péternek a vatikáni, Szent Pálnak az ostiai úton lévő bazilikáinak felszentelési ünnepét. Már a IV. században Szilveszter és Sziriciusz pápák megünnepelték a két bazilika felszentelését. Az újjáépített Szent Péter-bazilikát 1626. november 18-án szentelték fel (a Szent Pál-bazilikát 1854. december 10-én). Ma tehát a két főapostolt ünnepeljük. Imádságos megemlékezéssel szállunk lélekben a vatikáni dombokhoz, ahol a hatalmas bazilika hirdeti Krisztus földi helytartójának, Szent Péternek vértanúságát, és az ostiai út harmadik mérföldkövénél a Nemzetek Apostolának, Szent Pálnak fővételét.

A két bazilika a kőfaragás művészetével maradandóan hirdeti, hogy a két főapostol a legnagyobb méltóságra jutott, életükkel dicsőítették meg Istent.

A templom Istennek szentelt hely. A templom felszentelésében a templom névadó szentjét tiszteljük, akinek védelme alá helyezi magát a templomban összejövő Isten-népe. Ma éppen ezért a két fő apostolt, Pétert és Pált tiszteljük, és kérjük, közbenjárásukkal segítsenek bennünket.

A szentmise kezdőéneke:
Fejedelemmé tetted őket az egész földön,
ezért minden nemzedék megemlékezik Rólad,
és dicsérnek Téged a népek mindörökkön-örökké.

SZENTLECKE ApCsel 28,11-16; 30-31
A nagy misszionárius apostol, Szent Pál két esztendeig látszólag tétlenségre volt kárhoztatva, míg Rómában várakozott az ítéletre. Mégsem volt elveszett idő ez, mert fogságában is, bilincsbe verve is tanúságot tudott tenni testvéreinek Izrael "reménységéről".

EVANGÉLIUM Mt 14,22-33
Jézus a csodálatos kenyérszaporítás után következő éjszaka tanítványai hitét akarta megerősíteni. Azért az éjszaka csendjében a vizen járva közeledett feléjük. Feltétlen hitet és bizalmat kíván követőitől, mert enélkül nem lehet senki sem Jézus tanítványa.