Nagy Szent Gertrúd szűz
november 17.
1256-ban született Eislebenben (Türingia). Öt is a „Nagy” melléknévvel szokták emlegetni. Már ötéves korában kolostorba került Helftába. Az apátnő irányításával nagy teológiai és humanista műveltségre tett szert. 1281-től kezdve részesült misztikus látomásokban.
Nagy Szent Gertrúd (1256-1302)Ezeket sokáig titkolta, csak 1289 nagycsütörtökön kezdett róluk beszélni és írni. Gyakran beszélt az Eukarisztia és Jézus Szíve misztériumáról. A Jézus Szíve litánia majdnem minden megszólítása szerepel már az ő írásaiban. Nővértársait alázatosan, szeretettel szolgálta. 1302. november 13-án halt meg.
A középkor egyik legkedvesebb alakja, és írásai miatt mindenkor a lelkiélet tanítómesterei közé fog számítani.
Istennel való egészen mély, közvetlen kapcsolat jellemezte Gertrúdot. Ez az Isten-kapcsolat megerősít bennünket az állhatatos kérésben, a kitartásban Isten parancsainak útján.
Istenünk, ki Szent Gertrúd szüzet boldoggá tetted azzal, hogy szívében hajlékot készítettél magadnak, kérünk, az ő közbenjárására világosítsd meg irgalmasan szívünk sötétségét, hogy örömmel tapasztalhassuk: jelen vagy és munkálkodsz bennünk!
Méltán mondja róla a szentmise kezdőéneke: Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való, aki égő lámpásával ment Krisztus elé.Választható olvasmányok
Ef 3,14-19
Adja meg az Atyaisten, hogy megismerhessétek, Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét!
Jn 15,1-8
Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz.